Fokozom még, mert írni is jó az ilyesmit, s biztos olvasni is. Egy női napló pedig nem lenne teljes nélküle. Kedves, fogd be a szemed, kérlek!
Szép, okos, vidám, jó fej, igényes, kulturált, "normális". Az ízlésünk, a gondolkodásunk, az érdeklődési körünk nagyon-nagyon hasonló. Egy nyelvet beszélünk, nincsenek félreértések. Nagyon aranyos, nagyon figyelmes. Apró rezdülésekből leszűri, mire van szükségem, s úgy tud bánni velem, mintha ő teremtett volna.
A legjobb, hogy mindenből magamat kapom vissza. Az embernek van egy bizonyos hozzáállása a kapcsolatokhoz, az emberekhez, a csókolózáshoz, az érintéshez... s ugyanazt a csókot, ugyanazt az érintést kapom vissza. Nem kell csiszolódni hetekig-hónapokig. Rögtön olyan, amilyennek lennie kell.
Az első csók. Tökéletes élmény. A MűPa tetőteraszán, felettünk a csillagok, előttünk a kivilágított Budapest. Semmi esetlenség, csak a csendes összhang.
Lehajtja a vécédeszkát, beteszi a mosogatógépbe a tányérját evés után. Reggel, mire megmosakodtam, beágyazott. Aztán elkísért a munkába. Amikor fáradt voltam és nyűgös, pillanatok alatt megnyugtatott. Nem dicsér állandóan, nem beszél sokat az érzelmekről, de mindig érzem, látom a szemén, mi zajlik benne.