Péntek este nagyon alakítottam. Egyik barátnőmmel elmentünk kajálni. A napközbeni tavaszias időből kiindulva úgy döntöttem, csak egy piros, cipzáras kardigánt veszek fel, amit hidegben nyakig fel tudok húzni, s akkor garbó, vagy ha melegem van, egy kicsit meg is tudom lazítani. Máskor ilyesmi alá mindig pólót veszek, most csak egy vékony melltartó volt rajtam. Bementünk a kajáldába, egy viszonylag nagy helyre, ahol, amíg a szem ellát, asztalok álltak, és majdnem mindnél ült valaki. Tehát közel teltház. Kiválasztottuk, hova telepednénk le, s lepakoltam egy székre a cuccom, közben odajött a pincér is megkérdezni, mit iszunk. S én ott, akkor, állva, egy laza mozdulattal hirtelen teljesen lehúztam a cipzárt, és szétnyílt a felsőm. Akkor jöttem rá, hogy oooops, én ma nem vettem alá semmit. Lehet, hogy alig vette volna észre valaki, ha nem pánikolok be azonnal, s nem kezdek kapkodni. Még hangot is kiadtam hozzá, amitől aztán azok is oda néztek, akik egyébként nem. Annyira durva volt... A barátnőm fél óráig feküdt az asztalra borulva, alig kapott levegőt a nevetéstől. Szerintem ezt még évekig emlegetni fogjuk.