Hosszú hétvégére megyünk vidékre, frikille bemutat a nővérének, az ő barátjának, sőt, még a srác családját is meglátogatjuk. Nekem ez általában túl sok, de amikor mélyen a szemembe nézve azt mondta, "meghívtak, te pedig hozzám tartozol", fülig ért a szám, s képtelen voltam nemet mondani. Pedig mindig is igyekeztem kerülni azokat a helyzeteket, amikor olyan helyre kell menni, ahonnan nem tudok illedelmesen felállni és hazajönni, ha rámtör az antiszoc hiszti. Már napok óta izgultam a hétvége miatt, amikor a kedves magához húzott: "Ne izgulj. Elbűvölő vagy, mindenki szeretni fog, ahogy én is." Aztán később hozzátette, senki nem fog keresztbe lenyelni, de ha mégis lenne valami gond, ott lesz mellettem és figyel rám. Annyira jó ilyeneket hallani!