A vonaton ülök, hazafelé tartok a "családlátogatásból", s esküszöm, ilyen még nem történt, egész hétvégén jól éreztem magam. A hely kellemes volt, a vendéglátók nagyon aranyosak, s csupa pozitív élmény ért. A kedves pedig figyelmes. Még nem fordult elő, hogy szóvá kellett volna tennem, valami nem tetszik, jobb lenne, ha nem csinálná, vagy hasonlók. Nem visz olyan szituációkba, ami kellemetlen számomra. Amint egy "olyan" helyzethez érünk, fél arcrezdülésből leveszi, s azonnal egyensúlyt teremt. Ez már szinte felülmúlja az elvárhatót, de azt mondta, azonnal érzi magán, ha valami velem nincs rendben. Ha csak egy picit is megbomlik a kiegyensúlyozottságom, ő kezdi rosszul érezni magát. S azonnal lép. Mindig is erre vágytam, úgy, hogy nem is voltam vele tisztában, afféle "álmomban sem mertem..." kategória. Nézem ezt a fiút, s nem hiszem el, még mindig.
I can't take my eyes off of him