Ha már így alakult, úgy döntöttem, postot írok az előző témánál kialakult kommentfolyamhoz. Kezdem ezzel: Időnként értetlenül szemlélem, ami a saját blogomban történik. Politikáról max. érintőlegesen szoktam írni, kimondottan figyelek rá, hogy ne ilyen csatározások felé menjünk el. Most a fáklyás békedemonstrációról írtam egy pár sort, mégcsak nem is belemenősen, s pár lépésben már el is jutottunk a politikai oldalakhoz, nyilasokhoz, nácikhoz... Ne már, lécccci, ne már! Minimális önbizalmamat demonstrálva elmondom, először mindig magamban keresem a hibát, mit írhattam félreérthetően. Oké, én említettem azokat a bizonyos sávokat a zászlón, de egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy tulajdonosaiknak kevésbé van joguk ott állni a körben, vagy annak bármelyik sugarában, mint nekem. Szó nincs erről. Persze a véleményem megvan róluk, de erről az előző postban sem tettem említést, és most sem térek ki rá. Pusztán annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy nem tudtam értelmezni azon bizonyos zászlósok jelenlétét. Megtorpantam egy kicsit, s megdörzsöltem a nem létező szemüvegemet, kb. annyira, mint amikor valaki rózsaszín nyuszifüles vibrátorra lép egy férfiöltöző padlóján, vagy mint amikor megláttam a német H&M őszi kollekciójában a rózsaszín, Hello Kitty-mintás topot fekete, halálfejes hózentrógerrel. Az én éltes koromban még van, ami meglepi az embert, na.
S akkor a megbékélés jegyében hadd használjam ki az alkalmat, hogy elmeséljek két sztorit, a környezetemben tapasztalható politikai elvakultságról, csak érintőlegesen kapcsolódva a fentiekhez. A két történet rövidke, egyiket az egyik, másikat a másik oldal szolgáltatta. De ugye a hülyeség pártsemleges. (Bár ebben nem vagyok mindig biztos, bocs.)
Évekig látogattam egy családot egy faluban, magánéleti okokból, s ennek a családnak a felnőtt tagjai nagyon büszkék voltak arra, hogy a rendszerváltás óta az SZDSZ helyi prófétái, mindenhol ott vannak, hallatják a hangjukat, baráti, rokoni körben terjesztik az igét. Ők a méltó képviselői arrafelé a vérliberális eszméknek. Aztán, ahogy jobban megismertem őket, már kezdett kicsit furcsa lenni a kép, először a gyereknevelési szokásaik, aztán más ügyekben kifejtett véleményük okozott meglepetést. Végül eltiltották saját, egyébként már nagykorú gyereküket a legjobb barátjától, mert kiderült, hogy az a saját neméhez vonzódik.
A másik eset egészen friss. Egy 15 éves (!) lányt a szülei több napi szobafogságra ítéltek, megfosztva a zenehallgatás, telefonálás, internetezés és barátok látogatásának lehetőségétől, s mindezt azért, mert a gyermek nem tartott velük a március 15-ei Fidesz-rendezvényre.
Először ideírtam a végére, hogy "No comment", aztán töröltem, még a végén valaki félreérti.