Másfél hete ünneplem a születésnapomat, mármint mások az enyémet. Barátok, család. Fura, de most ez van, még sosem voltam ennyire nyitott vendégségre, találkozókra, meglepetésekre. Anyuék ma jönnek. Most éppen ott tartunk, hogy késnek, kb. egy órája már.
Úgy döntöttem, lesz tortám. Nem tudom, mikor volt utoljára, talán a 25.-re sütött nekem Dris anyukája. Van egy apró cukrászda a közelünkben, ahol nagyon finom karamelltortát csinálnak. Mondtam a pultoslánynak, mi a szitu... torta, meg 30 gyertya. Mintha a Mount Everestet tolták volna elé, hogy "hoppika, mászd meg". Fájdalmas hangot adott ki, ami valahova a nyögés és a sóhaj közé lőhető be, ezzel tudatva, a 30 az bazi sok ám. Aztán lendületesen elém tolta a dobozt, számoljam le magamnak a gyertyát, amíg ő megküzd a tortába szúrható műanyag izékkel, mert ugye abból is harminc... az már nagyon-nagyon sok számolás.
Úgy döntöttem, lesz tortám. Nem tudom, mikor volt utoljára, talán a 25.-re sütött nekem Dris anyukája. Van egy apró cukrászda a közelünkben, ahol nagyon finom karamelltortát csinálnak. Mondtam a pultoslánynak, mi a szitu... torta, meg 30 gyertya. Mintha a Mount Everestet tolták volna elé, hogy "hoppika, mászd meg". Fájdalmas hangot adott ki, ami valahova a nyögés és a sóhaj közé lőhető be, ezzel tudatva, a 30 az bazi sok ám. Aztán lendületesen elém tolta a dobozt, számoljam le magamnak a gyertyát, amíg ő megküzd a tortába szúrható műanyag izékkel, mert ugye abból is harminc... az már nagyon-nagyon sok számolás.
