Amilyen boldognak éreztem magam tegnap, olyan antiszoc lettem mára. Nem sok dolgot utálok annyira, mint a Húsvétot. Én naív, azt hittem, ha a kedvessel vidékre menekülök, ahol előzetes egyeztetés alapján semmi más nem várható, csak egy szintén locsolók előli menekülésnek felfogható kirándulás, akkor az nyugis lesz. Erre szépen rászaladtam az aknamezőre. Most haragszom a világra, haragszom a nőkre, haragszom a férfiakra. Hímsovén világ baromsága, behódoló nők asszisztálásával. Mos, főz, takarít, vendégeket fogad és ugrál körül, reggel egy pohár vízzel a nyakában ébred, s még ő ad ajándékot, miközben a sajátjai körében elárulja, utálja az egészet, és booáááá. Girl power feelingen szocializálódott pesti nőként elég nehezen viselem, még a látványát is, mert persze egy röpke hisztivel (értsd: érvek) kivívtam, hogy kimaradjak. Gondolom miss picsának tart a család.
