Tegnap ünnepelte 10. születésnapját a Back II Black zenekar, Sodor a funky című koncertjével. Nem vagyok feltétel nélküli rajongója, sőt, egyáltalán nem vagyok rajongója, de sokszor derített már jó kedvre a koncertje, úgyhogy kacérkodtam a gondolattal, hogy meghallgassam. Hamar letettem róla, amikor kiderült, 6 ezer forint egy belépőjegy. Annyira azért nem voltam kíváncsi. Aztán úgy alakult, hogy pont az ölembe pottyant két tiszteletjegy. Drisnek pedig nem kellett kétszer mondani, tartson velem.
A Back II Black elég jól nyomja a funky-t, profi zenészek, jól játszanak. Jó pár BIIB koncert után azt gondoltam, nem érhet csalódás, miért lenne pont a születésnapi bulijuk, amire annyira készülnek, gyenge. Sajnos az lett, bár biztos vagyok benne, hogy a nálam elkötelezettebb rajongók jól érezték magukat. Nem tudom egyértelműen megmondani, mivel volt a baj. Bebe egy "állat" :) , ahogy Dris mondta, Bársony Bálint üde színfolt, ha meglátom, már attól jó kedvem lesz, Erdélyi András életét és karrierjét családi és baráti vonalon követtem a Back II Black megalakulásáig, úgyhogy tudom, mekkora boldogság neki, hogy a zenekar elérte ezt a szép kort. Csillogott is a szeme, lubickolt a sikerben. Baromi jól játszottak, vitathatatlan. Sok fejtörés után arra jutottam, három dolog nem stimmelt. Először is, a hangosítás elég rémes volt, s ilyenkor a zenekar a feje tetejére állhat, élvezhetetlen lesz a koncert. A másik "a kevesebb több" elv. Magyarországon sosem látott show-ként hirdették. Hát, igen, tényleg bedobtak mindent, táncosokat (Kovács Gergely Csanád nagyon ott van!), háttérvetítést, humort, jelmezeket, transzvesztitákat, hullott a magasból a csillogó izé, BIIB-közeli vendégek fordultak meg a színpadon, sőt, az első három évük slágereit a zenekar eredeti felállásában adták elő, Guruval és Kató Zolival. De lehet, hogy nem kellett volna ekkora felhajtás, mert olyan "magyar", olyan nadrágszíj-meghúzós hatású lett. Harmadszor pedig: ez a zene inkább szabadtérre való, úgy érzem. Tabánba, Népstadion Szoborkertbe. Nem tett jót neki a bezártság. (Azt már csak félve és halkan, hogy 6 ezerért ruhatár nuku. Mármint nem fizetős, hanem egyáltalán nincs.)
Érdekesség, ami egy ilyen kerek évfordulón nagyon szembetűnő: egy 10 éves, sok lemezes zenekar a magát ünneplő bulin legalább 50%-ban mások dalait játsza. Az teremt igazán hangulatot, az sodorja a népet. Ez azért jelent valamit. Hiába jó zenészek, hiába írnak fülbemászó, pörgetős dalokat, valami mégis hiányzik. Nem tudom megfejteni, mi.
Nem a zenekart kritizálom, nem találnék rajtuk fogást, s nem is szeretnék. Egyszerűen ez nem úgy sült el, mint ahogy jó lett volna. Sajnálom, mert igazán kellemes bandának tartom őket, s remélem, még sokáig színesítik a hazai zenei palettát.