Kaptam fizetésemelést, s egyben lelki fröccsöt is a főnöktől. Ahogy végeztünk, bependerültem a barátnőmhöz, de ő rákontrázott, csak mondta, mondta, mi mindent kellene máshogy csinálnom. Zúgó fejjel értem haza, s próbáltam összegezni a hallottakat. Biztos valami jel, hogy épp az elmúlt héten talált meg minden kritika, tulajdonképpen friken és Drisen kívül mindenki odamondogatott valamit. Nagyon hasznos, csak kicsit sok így ömlesztve. Új korszak kezdődik, ez egyértelmű, el kell hagyni régi dolgokat, bevonni újakat. A bibi annyi, hogy bár sok mindenben igazuk van a barátaimnak, a saját életükre való formálás nem fog menni. Ugyanis én nem úgy akarok élni. Ha az lenne a cél, már úgy élnék. Fel kell mérnem, merre érdemes továbbmenni, s a saját igényeimre, saját céljaimra szabni, majd eléjük állni, s kérni a támogatásukat. Szükségem van egy kis időre a töltődéshez és a jövő átgondolásához. Munkában és magánéletben egyaránt.