Ne legyen igazam, de nekem úgy tűnik, félreszervezték a budapesti George Michael koncertet. Nagyon úgy látszik, még most sem kelt el minden jegy, ami szerintem kicsit kínos ránk nézve. Európaszerte elkapkodták már az első napokban, némelyik városban 2-3 koncertet is tartottak, akkora volt az érdeklődés. Nálunk mintha rosszul mérték volna fel az igényt. A Népstadion helyett talán jobb lett volna (nem csak méretét tekintve) az Aréna, s hát igen, a magyar pénztárca nem nyílik meg annyira... s ami szerintem a legtöbbet számít, hogy a magyar médiában George Michael-lel kapcsolatban szinte csak a botrányokról esik szó.

George Michael egyike a minden idők legkomolyabb eladási adatait produkáló pop előadóknak, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban már több mint egy évtizede nincs karrierje.
George Michael meg tudta valósítani, amit más sztárok nem, vagy nem is szerettek volna: a kezdeti, Faith album körüli felhajtás után évtizedekig kimaradt a bulvársajtóból, csak a zenéjén keresztül kommunikált, magánéletébe nem engedett betekintést. A közelmúltban viszont az elegáns, „normális”, kulturált úriember imidzs dacára hol nyilvános helyen való szexuális aktusaival, hol drogügyeivel került a lapok címoldalára. George úgy döntött, 25 éve tartó karrierjét ahhoz méltóan, egy nagyszabású turnéval ünnepli meg (ezelőtt 15 évig nem turnézott), a hűséges közönségével pedig, botrányait ellensúlyozandó, megosztja mindazt, amiről eddig nem beszélt: az élete történetét. Elkészítette az A Different Story című önéletrajzi dokumentumfilmet, amelyben olyan oldalát fedi fel, s olyan őszinteséggel, önkritikával beszél a múltjáról, hogy még a leginformáltabb rajongóknak is számos meglepetést okoz. Ebből a történetből osztok most meg néhány részt. Az önéletrajzi film egyik kritikája azt írja, s ez nagyon tetszik nekem, úgyhogy szó szerint bevágom: „Néhány perc a káprázatos brit dokumentumfilmből, s nyilvánvaló, hogy a művész sokkal több, mint a szenzációhajhász napilap-írók álmának megvalósulása. Ő (G.M.) lefegyverzően szerény, tartózkodó, de határozott, egyenes beszédű, érzelmes, de nem érzelgős vagy önsajnáló, s mindenek felett ő az a srác azzal a hanggal, aki írta azokat a dalokat.”
George Michael is úgy kezdte, mint mindenki, híres akart lenni. Hangja, külseje és mozgása hamar a sztárok közé repítette, de amint a csúcsra jutott, rájött, mennyire üres és álságos világ a show business-é, s kényelmetlenül érezte benne magát. Elhatározta, szembeszáll kiadója elnyomó hatalmával, s többé nem kíván olcsó eszközökkel és a szabadságának feladása árán a figyelem középpontjába kerülni. Nem szeretett volna a feszes farmerben fenekét rázó nők bálványa szerepben tetszelegni, miközben már sejtette, a férfiakhoz vonzódik. Igyekezett megszabadulni minden felesleges külsőségtől (a Freedom c. klipjében megsemmisül addigi Faith-imidzsének három jelképe: a gitár, a wurlitzer és a bőrdzseki, ő maga pedig nem is tűnik fel a képernyőn). Új életet kezdett, azzal a céllal, hogy a lelkét dalaiban tárja a közönség elé, ne a bulvárlapok hasábjain. Ettől kezdve zenéjével nem a közízlésnek kívánt megfelelni, elsődleges célja az önkifejezés lett. Ami várható volt, bekövetkezett, új lemeze (Listen Without Prejudice) nem jutott a slágerlisták csúcsára, s nem hozta meg a lemezcég által elvárt anyagi sikert sem. Következő albumának megjelentetése előtt fel akarta bontani kemény, 2003-ig érvényes szerződését a Sonyval, ilyenre azonban korábban nem volt példa. Elkezdődött a harc, a bíróságon.
Nyilvánvaló volt, hogy a Sony a birtokában levő hatalommal és jogi eszközökkel megnyeri a pert, George Michael mégis fontosnak tartotta, hogy határozottan kiálljon elvei mellett, s felhívja a világ figyelmét a sztárok kiszolgáltatottságára. (Legalábbis azokét, akik egyáltalán kíváncsiak rá, sajnos Magyarországra az ilyen hírek nem igazán jutnak el. Nálunk az a sztori, hogy kivel bújik ágyba, s mivel csapja szét magát.) A pert tehát elvesztette, de végül mégiscsak sikerült megválnia a Sonytól. Igaz, cserébe ellehetetlenítették amerikai karrierjét.
Magánélet. Igen, meleg. A sajtó számára ez annyit jelent: botrány, közszeméremsértés, magamutogatás, kérkedés, kicsapongás. George Michael viszont előállt saját, nem kimondottan vidám történetével, ami a ki-kivel-mikor-hol-hányszor típusú bulvárinformációnál sokkal többet árult el belső viharairól. Mint kiderült, ha nem is beszélt korábban magánéletéről, az meghatározta egész pályáját, zenéjét, dalszövegeit. Valamikor a szólókarrierje elején, a Faith album hatalmas világsikere idején ébredt rá, saját neméhez vonzódik. (Hihetetlen, hogy akkoriban a magazinok George Michael és Brooke Shields jegyességéről cikkeztek. El tudnánk ma képzelni ezt a két embert együtt? Még ha G.M. nem lenne meleg, akkor is morbid.) Innentől kezdve kellemetlennek érezte a rá szabott szerepet, s bár maga sem tudta még, mit kezdjen a felismeréssel, megkezdődött a lázadás, és megszületett egy kiforrottabb George Michael. Közben, a közönség tudta nélkül nehéz utat járt be. Depresszió, alkoholproblémák, hasonlók. Nehezen tudta meghatározni szüleivel, de még saját magával való kapcsolatát is. Aztán 1991-ben, a Rock in Rio koncerten, - amely karrierje nagyon fontos állomásának számított, hiszen azóta sem lépett fel annyi ember előtt - meglátta a színpad jobb oldalánál, az első sorban álló Anselmo Feleppa brazil divattervezőt, akibe első látásra beleszeretett. Ott áll a világsztár a színpadon, 60 ezer fős tömeg figyeli minden mozdulatát, minden hangot, ami elhagyja a száját, s ő hirtelen zavarba jön egyetlen szempártól. Az önéletrajzi DVD-n ezt olyan aranyosan meséli… Végig kerülte a színpadnak azt a részét, s a buli után úgy izgult, mint egy tinédzser, vajon hogyan tudná megkörnyékezni Anselmot. Mint később kiderült, egyikük sem gondolta a másikról, hogy meleg, tehát nem volt egyszerű megtenniük az első lépéseket. Végül úgy tűnt, GM végre a magánéletében is kiteljesedhet, ám Anselmo-n alig másfél évnyi boldogság után jelentkezni kezdtek az AIDS tünetei. Amikor George a Freddie Mercury emlékkoncert legnagyobb, ma is emlegetett produkciójaként a Queen kíséretében előadta a Somebody to love c. dalt, szerelme már haldoklott. Bizonyára ez is hozzájárult az előadás felejthetetlenségéhez. GM az utolsó fél évben végig mellette volt, s karrierjét ismét a falnak támasztotta.
Anselmo halála után kijött harmadik szólólemeze, az Older, majd kicsivel később az édesanyja is meghalt. A borús évek, amelyek során önmagát kereste, karrierjének sem tettek jót. Ekkor (1997) ismerkedett meg Kenny Goss-szal, akivel azóta is élettársi kapcsolatban él. 1998-ban egy Los Angeles-i nyilvános wc-ben elkövetett közszeméremsértésért letartóztatták, közmunkára ítélték, s George ekkor nyilatkozza le először, hogy homoszexuális. 2002-ben olaj volt a tűzre, hogy kigúnyolta Tony Blairt és George Bush-t Shoot The Dog c. klipjével, s ezzel végérvényesen kiiktatta magát az amerikai pop-piacról. A poén az, hogy 2004-es, Patience c. nagylemeze ismét a Sonynál jelent meg. S bár többször is a bulvárlapok címoldalára kerül drogügyeivel, Európában legalább ekkora figyelmet kapott 50 állomásból álló turnéja, amelyet 2007-ben 29 további helyszínen folytat, s tripla válogatás CD-je, az elmúlt 25 év legnagyobb GM-slágereivel, valamint az a bizonyos moszkvai szilveszteri felkérés, amelyen egy alig 1 órás fellépésért több, mint másfél millió fontos gázsit vihetett haza. 2006-ban George többször is úgy nyilatkozott, hamarosan befejezi zenei pályáját. De még először és utoljára eljön Budapestre, hogy 2007. május 23-án koncertet adjon a Puskás Ferenc Stadionban.