GYÖNYÖRŰ volt. Ez a megfelelő jelző. Gyönyörű. Tökéletes, felülmúlhatatlan, flawless. Maximális igényesség, igen, igényesség, ez az, ami mindig eszembe jut róla. Életem legjobb koncertje. Nagyobb, színesebb, szélesvásznúbb, mint a müncheni. Pedig az sem volt kismiska.
GM november óta mintha fogyott volna, s pár évet fiatalított, a mozgása emlékeztetett legszebb harmincas éveire. A koncepció ugyanaz maradt, mint az őszi turnén, de átszerkesztett, kibővített formában. A látvány és a hang két órás folyamatos orgazmus. Szeretnék leborulni a kivetítőn futó képek megálmodója előtt.
S mennyire nem ismerem magam, méghogy nem táncolok... A második számnál már alig bírtam, hogy fel ne pattanjak. Megfelelő zene, hangulat, társaság, és már megy is.
Kellemesen csalódtam a közönségben is, sötétben egész jól mutatnak és hangzanak. :) Az igazság az, hogy dögösek voltak, tudták a szövegeket, és annyira imádták GM-t, hogy még a kivetítő is belepirult a háta mögött. Szerintem George Michael egy életre megtanulta, a kevesebb néha több. Mondjuk letapizott egy srác, s leöntötték a hátam sörrel, de az utóbbi már olyan általános, hogy inkább akkor szólok, ha nem. A "tilos bevinni műanyag flakont" szabályt pedig ilyen kulturáltan sikerült betartani.