Mindig-ugyanazt-felíró házi orvosom kitett magáért. Sóhajtoztatott, vérnyomást mért (92/60), hasat nyomkodott, megszaglászott és elmagyarázta, miből lehet tudni, agyi, vírusos vagy bakteriális eredetű-e a hányás. A gyógyszer nevét nem csak odamacskakaparta, de ki is betűzte, szépen, artikuláltan. Látványosan meg akart felelni valami nem tudom minek, mert nekem nem volt más elvárásom, csak hogy sajnáljon, kiírjon, meggyógyítson. Háromszáz forint lesz, mondta szemérmesen, és olyan halkan, hogy először azt hittem, a tolla serceg. Ciki neki, csak nem tudom, miért.