Frik annyira összecsomagolt, hogy kettőt elvitt az én nadrágjaimból is. Aztán hozhatta vissza. A repeta-búcsú pedig felülírta a pénteki sírva röhögőset. Rövid volt és szvsz tapintatlan.
A programjaim egymást érik, nem tudom, mi van velem, de míg máskor ilyenkor begubózom, most emberek közé vágyom. Átnyargaltam hát barátnőmhöz, rég nem éreztem magam ilyen jól vele, mint ezen a rögtönzött csajos este helyett délutánon. Úgy találtam, hogy épp a lakását rendezte át a feng-shui szerint, karrierépítő, pénzházhozálló és pasifogó szempontokból. "A szerelemsarokba egy kristályt lógatok, ide két delfin kerül, oda meg egy ágaskodó ormányú elefánt." - lelkendezett. Kisírhattam magam. S hitetlenségem ellenére még azt is hagytam, hogy kártyát vessen nekem. Most úgyis mondhat akármit... a szokásosnál is komolytalanabbnak veszem.
Este Kútvölgy, kerti party. Csendes utcák, régi villák, kellemes társasházak, ablakukból csodás rálátás Budapestre. Arrafelé autó is alig jár, a madarak vidáman csicseregnek. Célállomáson szép, nagy terasz, talán 20 fiatal, saláta, ital, és könnyű nyáresti szellő. Értelmes és szimpatikus emberek, érdekes témák, poénkodás. S végre, végre, végre! Jól éreztem magam! "Bemelegedési idő" nélkül, szinte azonnal feloldódtam. Ilyen sem volt még nagyon. S tudom is, minek köszönhetem.
Ezzel az élménnyel alszom ma el. Csak az az izé ott bent, ne dörzsölne annyira.