Tegnap nem született bejegyzés, mert nem akartam feleslegesen bosszantani senkit. Milyen lett volna má', ha leírom, medence szélén hűsölök, egész nap fagyit és üdítőt tolok magamba, tó partján kutyát dögönyözök, napozom és internezem? Kinek kell ez...? Bosszankodni, hogy másnak hűs vízbe lóg a lábujja, grillezik helyette a zöldséget, és ráadásul megismerkedhet és egy teljes napig jót dumálhat valakivel, akivel kár lett volna nem. Még a végén irigy lenne a kedves olvasó, az meg olyan csúnya dolog, biztos kellemetlen lenne számára az érzés. Na ezért nem írtam semmit tegnap. Merő emberségből.

Újonnan született felfedezéseim:
Tartósan nem vagyok antiszoc, és ez jé!
Két nap vidéken nem feltétlenül jár elvonási tünetekkel, csak kell a megfelelő társaság, környezet és az internet.
Létezik olyan közeg, ahol senki nem rökönyödik meg azon, hogy nem iszom alkoholt, nem dohányzom és nem eszem húst, pedig ők igen.