Nekem ő a minden. Ki is mondta: nőerőmű? Sokáig szerelmes voltam belé. Még most is majdnem. S ennek semmi köze a szexualitáshoz. A legszebb, legokosabb, legbelevalóbb, legtökösebb nő, akit valaha láttam, de tele gondolatisággal, idealizmussal és érzelmekkel. Megindított, már gyerekkoromban. A szeme, az arca. A határozottsága, ha üzenni akar, s a zavarban levő lány, amikor sikere van. S azóta is, akárhányszor látom, megmozgat. Nem értek vele mindenben egyet, de ez nem is lényeges. Nagyon tisztelem, ahogy kiáll a véleménye mellett. S akárhogy is, belemondja az álszent világ arcába a frankót. Mondom, nem értek mindenben egyet vele, de sok olyan gondolatot kimond, és jól mond ki, amik bennem is megvannak. Nem tévedhetetlen, de mivel értem a szándékait, nem akadok fenn a hibákon. Ha egyáltalán azok.
Fura, de lelki rokonságot érzek vele. Meglepő, hogy hasonló a gyerekkorunk, s a sok különbözőség ellenére állítom, a felnőttkori törekvéseink is. Az övé nagyban, az enyém kicsiben. Mosolyogtató, hogy még a haját is ugyanolyan vehemenciával piszkálja élő tévéműsorban, s ha leül, maga alá gyűri a lábát. Akárcsak én. (Na jó, nem azt akarom mondani...)
Egy kis bónusz: Megjelent Sinead O'Connor első albuma (bakelit!), most debütál a televízióban. Hihi.
