Szuper estém volt, pedig tulajdonképpen nem történt semmi. Délután sikerült aludnom pár órát, és utána nagyon kipihenten indultam a Szigetre. Kiegyensúlyozottnak és nyitottnak éreztem magam, mosolyogtam a világba bele. A program viszont annyi lett, hogy a Skinny Puppy nevű kanadai industrial zenekar után már csak kaja, bőrig ázás, és kb. másfél órás taxifogás jutott. Na jó, ez sem igaz, mert láthattam barátnőmet, amint szerelmesen néz az Igazira, s olyanok, mint a borsó, meg a héja. Kiderült, a fiú, akiről hónapok óta hallok tőle, egy régi kollegám. Ment a sztorizgatás keresztbe-kasul.
A Skinny Puppy, amelynek koncertjét csak baráti szolidaritásból látogattam meg, kimondottan élvezetes volt. A legjobb, amit idén a fesztiválon láttam és hallottam. A hangosítás minősége is itt tűnt egyedül élvezhetőnek. Pedig ki gondolta volna, hogy a Hammer World sátorban, s egy ilyen kemény zenében találom meg a számításomat... Igényes, profi előadás volt, sokat sejtető, számomra érthetetlen performansszal. Az látszott, hogy valami kimunkált ideológia (politika, vallás, környezetvédelem stb.) áll a háttérben, csak gondolom, ennek teljes megértéséhez legalább egy-két számot ismernem kellett volna. Valószínűleg otthon sosem hallgatnék ilyen zenét, de ezt a másfél órás koncertet nagyon élveztem.
A nap lehetetlen küldetése: a Hammer World sátornál vega-kaját találni. Sziget feeling megvan, harmadik napra teljes lazaság, kitisztított erek, könnyedség és "mindenkit keblemre" érzés. Szeretem ezt.