- Nincs szívem. Nem tudok szeretni.*
- Dehogynem, engem is szeretsz.
- Én nem érzem.
- Nem baj.

*Még a könnyem is kicsordult hozzá, s csak később jöttem rá, ez már önmagában annak a jele, hogy képes vagyok érzelmekre.
Jó lenne egy diktafon, ami mindig előre be van kapcsolva és rögzíti az ilyen szóváltásokat, teljes valójukban, eredeti hanghordozással. S jól jönne egy kis kamera is, ami szintén mindig előre be van kapcsolva, s felvesz leírhatatlan hangulatú közjátékokat. Pl. amikor a Sziget egy sötét pontján Réka és én mobiltelefonjainkkal világítottuk meg Dris kajáját, hogy lássa, mit eszik. Persze a kijelzőn állandóan kialudt a fény, nyomkodtuk a gombokat, mint a güzü, Dris meg diszkófényben falhatta a vegát. Szeretném megörökíteni ezeket. (Épp most teszem.)