Mobilom memóriája megtelt ilyen sms-ekkel: "Hol vagy?", "Merre?", "Mi van ott?", "És jó?"
A Sziget utolsó előtti napján kicsit elegem lett az egészből. A tömegből, a hangzavarból, de leginkább a régi Sziget-feeling hiányából. Jól éreztem magam a héten, de ez már nem ugyanaz, mint a korábbi években. Ahogy egy ismerősöm mondta, ez már nem "egy hét együttlét", csak több tízezer ego egy placcon. Nem figyelnek egymásra, nem alkotnak közösséget. Arányait tekintve túl sok az agresszív megnyilvánulás, a figyelmetlenség, a bunkóság.
Ráadásul úgy érzem, megint cserben hagytak. Nem ma, nem tegnap, hanem folyamatosan. Dris persze nem.
Összességében: egyik szemem sír, másik nevet. Jó kis hét volt, de nem felhőtlen, s elképzelhető, ez az utolsó Szigetem. Majd meglátjuk.
Ja, még van a mai este. Lehet, hogy ki sem megyek. De az is lehet, hogy de. Fáradt vagyok, annyi energiám sincs, hogy egyeztessem az alanyt az állítmánnyal.