Basszus, majdnem ugyanoda estem vissza, ahol két és fél hónapja tartottam. Nem hiszem el, egyszerűen nem hiszem el. Szétvet a düh.
Nem ez uralja a napjaimat, heteimet, tudok gurulni a röhögéstől, élvezem a programjaimat, a baráti társaságomat, amely egyre tágabb, szövögetem a terveimet, de amikor csak magammal vagyok, net, zene, könyv, újság, emberek és munka nélkül...
