A zebránál állunk, várjuk a zöldet, amikor észrevesszük, felénk tipeg két leányzó, irdatlan magas tűsarkokon, de aféle nagy koncentrációval... látható, nem egy gyakorlott párosról van szó. A tűsarokhoz piros forrónaci, szintén piros top, piros baseball-sapka, lófarok, több kiló smink és széles vigyor társul. Már messziről nyújtják felénk a szórólapot, hogy egy új kávé... Dris int nekik, kösz, nem érdekel. Átkelve a zebrán morogni kezd az orra alatt: "Nem érdekel a terméked, ha úgy akarod eladni, hogy az arcomba nyomod a melled." Hallottam, persze, de azért rákérdeztem, hátha megismétli: "Tessék?" "Semmi, semmi".
Wow. Ilyen is van.
