Bizonyos pszichológiai elemzések szerint az ember személyiségét nagyban befolyásolja a családban való pozíciója. A testvérek egy cseppet sem egyformák, még ha ugyanazok a szülők nevelik őket, hasonló elvek mentén, akkor sem. Az egyik kevésbé ambíciózus, magának való, viszont kreatív és érzékeny a világ dolgaira. A másik mindenben élen jár, nagyon ügyes, de nem tudja elviselni, ha nem ő nyer. Harmadikuk kedvességével és jószívűségével szerez népszerűséget magának.
Rendkívül érdekes megfigyelés, hogy a gyerekek születési sorrendje alapján kialakulnak bennük bizonyos tulajdonságok, kortól és kultúrától szinte függetlenül. Ha jobban belegondolunk, nem is butaság, hiszen a gyermek is egy közösség (család) része, ahol élni és érvényesülni szeretne, s az őt körülvevő környezeti hatásokhoz igazodva sajátítja el a számára hasznos vagy kényelmes viselkedést, s ugyanennek mentén fejlődnek ki bizonyos képességei is.
Vegyük sorba konkrétan a típusokat.
A legidősebb testvér általában igyekvő, nagyratörő, vezető, felelősségteljes, mások számára nehezen elviselhető tulajdonsága viszont a főnökösködés, parancsolgatás, és az erőszakosság, mert elsőségét mindenáron őrizni akarja.
A középső gyerekek függetlenek, versenyszellem munkálkodik bennük, fiúkkal, lányokkal, nagyokkal és kicsikkel egyaránt. Gyerekkorukban megtanulták, minden irányba tudjanak hatni, és maguk is kaptak náluk érettebb és kevésbé érett testvéreiktől is impulzusokat. Rossz tulajdonságuk, hogy szeszélyesek, ingadozó hangulatúak és féltékenyek, mert a nagyok mindig is nagyobbak maradnak, vagyis elsők a szülők életében, viszont már megérkezett egy náluk kisebb is a családba, aki aranyos, dédelgetett és körülrajongott. A középső gyermekek néha az okos nagy, máskor a helyes kicsi szerepét töltik be a családban, mindig viszonyítás kérdése, hol a helyük. Ettől alkalmazkodóbb, könnyebben barátkozós, társaságba hamar beilleszkedni tudó felnőtt lesz belőlük.
A legkisebb gyerek a családban többnyire kényelmesebb, lustább testvéreinél. Amíg ő nem volt, addig is mentek a dolgok, kicsit viccesen szólva "nem oszt, nem szoroz" a jelenléte, ezért nem feszül meg a tettvágytól. Mindig akad a családban nála okosabb és ügyesebb, ezért úgy érezheti, nem veszik komolyan. Emiatt sokszor még felnőtt korában is gyerekként viselkedik, mert benne az él, hogy őt úgy kezelik. Ugyanakkor gyengéd, szerető természetű. Fesztelenebb, lazább, mint idősebb tesói, de mivel a legkisebb kapja a legtöbb rajongást, megtanul visszaélni ezzel, s manipulatív is tud lenni.
Egy egykéről elsőre leggyakrabban az jut eszünkbe, hogy elkényeztetett. Ugyanakkor nagy képzelőerővel rendelkezik, rendszerezettebb, jobban szervezi az életét, s felelősségteljes.
Nekem egy öcsém van, tehát én vagyok az elsőszülött gyerek a családban. Ránk eléggé illik a leírás. Ti mennyire tartjátok igaznak?