Kivételesen üzenek. Szükségem lenne még ilyen egyedül töltött, csendes zenés, félhomályos, bánatkisírós estékre. Ilyenekre, vagy még ilyenebbekre, mert ma sírni valahogy sehogy sem sikerül. Hagynom kellene, hogy kitisztuljon belőlem a francba, a kis dög.
Durva, nem vagyok biztos benne, hogy fel tudom idézni a szomszédom arcát, vagy minden közvetlen kollegámét, de az övé itt van előttem, szinte mindig, a francba, a kis dögé.
Unom, elegem van, szabadulni akarok, földbe döngölni, széttépni, kiradírozni. Törölni mindenhonnan, a francba, a kis dögöt.
Karácsonyra befizetem magam elektrosokkra. Addig már csak kibírom...