Múlt héten hegyet hipnotizáltunk, le kellett írnom szavakkal a szűkebb és tágabb környezetét, majd képzeletben meg kellett másznom. Majd, ahogy lenni szokott, házi feladatba kaptam, rajzoljam le a hipnózisélményem legélénkebben megmaradt képét.
Viszem ma a remekművet, átadom a pszichológusnak, s látom, elkerekedik a szeme. Kérdezi, mi ez? Mondom, a hegyem. Ilyenek láttam a hipnózisban. Felém fordítja a rajzot, és pókerarccal azt kérdezi: "Mit gondol, ez minek a szimbóluma?"

Ui: Az a zöld izé ott lent végtelen fenyőerdő akar lenni.