Azt hittem, jobb lesz, de rosszabb. Ráadásul sikerült összevesznem az egyik barátnőmmel, s idegesített még a pszichológusom is. Állítólag nem olyan szörnyű a helyzet, mert ki tudok menni az utcára, járok dolgozni, odaérek időben a találkozókra, nem alszom és nem eszem se túl keveset, se túl sokat. Viszont agresszívnek érzem magam, aki majd leharapja a másik fejét, amikor hozzá kell szólni, s aki, ha szembejönne az exe az utcán, kitépné a földből a behajtani tilos táblát, és szétverné a fején. (Fizikai képtelenség természetesen.) De végül mindig jól alakul. Se fejleharapás, se -szétverés. Viszont olyan postokat írogatok, s olyanokat kommentelek be másokhoz, amiket később meg fogok bánni. Eme tevékenységem közben, a weben jártamban-keltemben olvasom, két bloggerinára is most tört rá ugyanez.

Nem tudom, hogy öröm vagy rossz jel, de ezt a videót megnéztem vagy háromszor, s a végén a táncon gurultam a nevetéstől. Két pityergés közt, ofkorsz.