Ne úgy tessék elképzelni, hogy most össze vagyunk nőve. Régebben, nem tagadom, el nem tudtam képzelni, hogy jól tudok működni, ha nem is mindennapos, de legalább rendszeres találkozás nélkül. Most kimondottan örülök, hogy nincs sok időnk egymásra. S bár az már a ló túloldala, hogy valószínűleg karácsonyig csak röpke órákra látjuk egymást, jót fog tenni nekem a külön zajló élet. Önismereti tréningnek sem utolsó, s menedzselem egy kicsit a külön ügyeimet, meg így az írásnak sem áll semmi az útjában.
Nem válaszoltam kérdésére az ideköltözéssel kapcsolatban, de úgy látszik, nem is szükséges. Egyszerűen nem lesz más megoldás. Átmenetileg legalábbis. S mivel úgyis hónapokra előre be van táblázva, most nem mindegy, hogy itt nincs itthon, vagy egy sokezerért bérelt másikban?
Hát, így zajlunk. Sok munkával, külön töltött hétvégékkel, szabad estékkel. Ha nem lenne olyan a múltunk, amilyen, tuti, hogy nem működne.