Elsőre csak ez a sok "yes" jött ki belőlem, de meg kell mondanom, magamon is meglepődtem tegnap. Sportközvetítésen (amit Forma-1 kivételével csak kényszer hatására nézek) én még így nem izgultam sosem. Teljesen leizzadtam, csapkodtam az ágyat, szorítottuk egymás kezét Drissel, és a tenyerem sem csillámportól volt fényes. Még a hajamat is elfelejtettem piszkálni. Tulajdonképpen tök mindegy, végül kimatekoznak-e valami más végeredményt, mert ez úgy volt jó, ahogy volt. S a srác már nagyon megérdemelt egy ilyet. Hamiltont nem féltem, fényes karrier áll előtte. Talán nem is lett volna szerencsés, ha most ő nyer. Alonso meg... bárki más, csak ő ne!
Tudom, nem sokan értenek egyet velem, de én a mostani Forma-1-ben nem pusztán pilótákat látok. Számomra ez az egész olyan, mint egy hatalmas gazdasági társasjáték, különböző színű és képességű bábukkal. Más-más anyagi, technikai felkészültséggel, más érdekekkel... a győzelem pedig nem csak az autókon és a versenyzőkön múlik, nagyon erősen ott van az a zseniális elméjű csapat, amelynek tagjai kitaktikáznak, grammokat és ezredmásodperceket számolnak, hogy végül az élre juttassák az egyébként sokadik helyről induló, szinte esélytelennek látszó "bábujukat". Szeretem, élvezem nagyon.