- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Miről mondanál le?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2007. november 04. - Antibaby
Sosem lehet tudni, az ember hol talál majd érdekes témát. A Nők Lapja Cafén botlottam bele egy szavazásba, ott, ahol többnyire ostoba kérdésekre lehet ostoba válaszok közül rábökni valamelyikre. Most éppen azt kell megszavazni, hogy Győzikéék válnak-e vagy sem, hát nagyon izgi, tényleg. Van viszont egy másik szavazás is az oldalon, eddig 5540-en töltötték ki, úgyhogy az eredmény már jelent valamit, mégha nem is zárták le.
Maga a felvetés, hogy négy dolog közül bármiről is le kellene mondani, önmagában értelmetlen. Miért kellene bármelyiket kihúzni az életünkből? Ha viszont valami furcsa okból valóban választási kényszer előtt állnánk, miről mondanánk le legkönnyebben? A jó társaságról? Az anyagi biztonságról? A szólásszabadságról? A hosszú életről? Egyáltalán kinek mit jelentenek ezek a fogalmak? Milyen a jó társaság, milyen mértékű az anyagi biztonság, milyen hosszú a hosszú élet? Az NLC-n több fórum is indult ugyanerről, annyira felpiszkálta az internetezőket a téma.

www.nlc.hu

Engem az eredmény döbbentett meg. Egyrészt a többség bármiről könnyebben lemondana, mint az anyagiakról. Nem tudom ugyan, mit értenek ez alatt, hiszen úgy képzelem, hogy a válaszadók nagy többsége jelenleg sem él anyagi biztonságban, tehát nincs is miről lemondania. Tegyük fel azonban, hogy a tesztet kizárólag a felső tízezer tagjai, valamint kiapadhatatlan bankszámlákkal rendelkező honfitársaink töltötték ki. Akkor is fura, hogy akár a jó társaságról is lemondanának (gondolom, egy életre, nem egy hétre) az anyagi biztonsággal szemben.
Nekem, véleménynyilvánítási kényszeres, a szólásszabadságot a maga módján rendszeresen gyakorló bloggerként viszont a legjobban az a 70% szúrja a szemem. Nyersen fogalmazva: befogom a számat, csak lóvé legyen dögivel. (Az is érthetetlen számomra, hogyan lehet egy társaság jó a szólás szabadsága nélkül.) Azért ez sok mindent megmagyaráz. A napi politikával és a kisebb közösségekben levő igazságtalanságok fennmaradásával kapcsolatban egyaránt. Talán ezért mennek olyan lassan végbe a változások. Talán ezért érezheti magát periférián az, aki valamilyen ügyért ki mer állni. Nem tudom, lehet, hogy tévedek. Nekem mindenesetre alapvető igényem. Egy olyan társadalomban, olyan korban, ahol a jelenleginél több korlátja van a szabad szólásnak, engem már rég lelőttek volna. Képtelen lennék tartani a számat. S azt gondolom, ahol szólásszabadság nincs, ott semmilyen szabadság nincs. Anélkül pedig megfulladunk. Szabadság nélkül az élet jelentősen veszít minőségéből.
Kíváncsi lennék, ha egy zömében férfiak által látogatott lapon jelenne meg ugyanez a szavazás, más eredmény születne-e. Vajon a nőkben kevésbé él a véleménynyilvánítás és a másokhoz szólás igénye, mint a férfiakban, akik kicsit régebbóta hallathatják hangjukat?
Jobban megfigyelve a másik három választási lehetőség (jó társaság, anyagi biztonság, hosszú élet) az egyénről szól. Szólni meg általában valakikhez, vagy valakik érdekében szoktunk. Időnként beleértve magunkat is. Máskor meg nem. Legalábbis "jobb helyeken".
Én az anyagi biztonságról vagy a hosszú életről tudnék könnyebben lemondani. Ezeket amúgy sem érzem, hogy birtokolnám. Ha pedig még szűkebbre szabná a jövőm, attól még tudnék teljes életet élni. A jó társaság elengedhetetlen, még ha egy életen át egyetlen személyből áll, akkor is. Kell valaki, aki megért és a szó minden értelmében "társaságommá" válik. Egy életen át jó társaság nélkül élni borzasztó lehet. De azt hiszem, a legnehezebben a szólásszabadságról mondanék le. És ti?
14 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr786822379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

67331 2007.11.04. 09:42:31

Ez az eredmény szerintem is ledöbbentő. Nem is tudok elképzelni olyan "jó társaságot" ami szólásszabadság nélkül működne.(Főleg, hogy a mi társaságunkban eléggé vegyesek a politikai érzelmek). Egyébként az anyagi jólét és a hosszú élet az amin elgondolkoztam. A jó társaságot és a szólásszabadságot nem adnám semmi pénzért...
Válasz erre 

38981 2007.11.04. 10:15:26

... Az internetes szavazások általában nem jók semmire: nem reprezentatív-mintán végzett, definíció szerint értékelhetetlen eredményű felmérések ezek, inkább csak amolyan szociológiai rágógumi, mint akár csak egy kicsit is komolyan vehető felmérés. Azt gondolom, ez a kérdés sem kivétel. A kérdés eleve értelmezhetetlen: pontosabban legalább kétféleképpen lehet értelmezni, de még akkor is komoly zűrök vannak, részben pont azzal, amit te is írtál. A hosszú élet, az anyagi biztonság és a jó társaság olyanok, hogy egyes embereknek van, másoknak meg nincs. A szólásszabadság nem ilyen. Az vagy van mindenkinek, vagy nincs. (Viszont abszolút nem jellemző rá, hogy mások érdekében alkalmazzuk. A szólásszabadság bizony, az összes többi szabadságjoghoz hasonlóan, elsősorban az egyén érdekében van.) A kérdés mégis azt sugallhatja, hogy Jason lemondhat a szólásszabadságáról akkor, amikor Mike nem. Ha így értelmezzük a kérdést -- és meggyőződésem szerint a többség pontosan ezt tette -- akkor az eredmény minden, csak nem megdöbbentő. A többség eleve nem él a szólásszabadságával, vagy legalábbis nem meghatározó mértékben. Egy egyáltalán nem elhanyagolható réteg még mindig arra van szocializálva, hogy pl. munkahelyen nagyon is figyeli, mit mond, mit nem mond -- ezúttal persze nem a pártról, hanem mondjuk a főnökről. Egy másik részre pedig nem érzi, hogy kellene, hogy véleménye legyen úgy bármiről. Vannak okos emberek, akik majd megmondják, miről mit gondoljon. Neki minek gondolkodnia? Elég, ha azoknak van szólásszabadsága, akik újságot írnak, tévét szerkesztenek vagy politikusok. A többieknek a pénz is elég -- gondolhatják sokan. Tisztelettel, de szeretném jelezni, hogy a bejegyzés súlyos empátiahiánytól is szenved. Sokan vannak, akik ha elolvasnák, hogy te úgy érzed, nem jellemző rád az anyagi biztonság, elkényeztetett kis tyúknak tartanának. Neked tuti nem okoz gondot, hogy a gyereknek miből vegyél új tornacipőt az iskolába, hogyan tarts el négy főt két alacsony fizetésből. Összegyűlik félmillió forint a bankszámládon, amíg másoknak ez mondjuk nyolc havi fizuja, de azt is elköltik az utolsó fillérig, és akkor még folyik a meccselés a számlákkal, hogy most éppen melyiket ne fizessék be. De mondjuk nyilván az az autista gyerekét egyedül nevelő hölgyismerősöm se tartaná olyan fontosnak a szertelen bloggolást, aki az exférjétől kapott 50.000 forint tartásdíjból meg a negyedállásáért kapott plusz húszezerből próbál fizetni rezsit, kaját, albérletet, plusz fizetni a gyerek speciális szükségleteit. Publikálod, hogy a spórolt pénzedet most pszichiáterre költöd, amikor mások el sem jutnak odáig, hogy képesek legyenek felfogni a pszichiátriai kezelés fontosságát. És akkor most még csak azokról beszéltem, akik jó eséllyel kattognak a Nők Lapja Café oldalán, internet-kávézókból, ahol munkát keresnek, mert otthoni netre nincs pénzük vagy a munkahelyükről. A Szabolcsban munka, pénz és minden nélkül tengődő, nyomorult, perspektíva nélküli falvak lakóiról, a rendszerváltás abszolút veszteseiről, az új munkalehetőségektől örökre távol rekedt bányászok és nehézipari dolgozókról és családjairól nem is. Mindenesetre, ha legközelebb leírod, hogy szerinted te nem vagy anyagi biztonságban a stabil és egyre jobb pozíciót és fizetést nyújtó munkahelyeddel, ezért ezerszer inkább a szólásszabadság, mint a pénz, kérlek, gondolj rájuk is. Gondolj azokra is, akiket anyagi és egyéb kényszerítő eszközökkel megfosztanak a szólásszabadságuktól, így nekik már nincs is miről lemondaniuk. Akiknek nem kedves és megértő főnökük van, mint neked, hanem mondjuk a legkisebb ellentmondást sem tűrik. Akik az állásukkal packáznának, ha bármire is nemet mondanának, és akiknek nem lenne másik állásuk, ha a jelenlegit elveszítenék. Sok minden van, amiről nem írok, mert nem akarlak megbántani. Nem kérdezem meg, hogy te mennyi pénzt áldozol arra egy hónapban, hogy mások is közelebb kerülhessenek az anyagi biztonsághoz és felismerhessék a szólásszabadság fontosságát. És nem kérdezem meg azt sem, vajon tisztában vagy-e azzal, hányszor maradsz csöndben olyankor, amikor vélemnyem szerint beszélned kellene. Mert azt gondolom, hogy a szólásszabadság, a többi szabadságjoghoz hasonlóan, nem csak lehetőségekkel, de morális kötelezettségekkel is jár.
Válasz erre 

72958 2007.11.04. 11:55:11

én a hosszú életről. aynagi jólétről - ha az azt jelentené hogy akkor is lenne mit ennem és hol laknom. tényleg meghökkentő az a 70%. a 'befogom a számat, csak lóvé legyen dögivel' sajnos általában most is jelen van. szerintem ha ez blog poll lenne, teljesen máshogyan alakulna az eredmény.
Válasz erre 

2582 2007.11.04. 12:01:59

Trychydts! Mielőtt belekezdenék a válaszba, köszönöm a kommented előtti pár sort. :) Hadd válaszoljak azzal, hogy a szólásszabadság :) híve vagyok, és amíg kulturáltan fogalmazod meg az enyémtől eltérő véleményedet, addig nincs okom moderálni. Ráadásul egy ilyen kezdés után rendszerint kevésbé bántónak érzem a folytatást (, érdekes). Tehát publikálom a hozzászólásod, mert egyrészt gondolatébresztő, másrészt szerintem néhány tévedés is van benne, és szeretnék úgy reagálni, hogy mások is olvashassák. Legelőször az jutott eszembe, hogy egy másik blogban valaki azt írta a kommentemre, hogy én gyakran olyan komolyan és logikus úton közelítek meg témákat, s agyon cincálgatom őket. Most az érzem, te éppen a sokkal bővebb, belemenősebb, komolyabb feldolgozást hiányoltad. Az internetes szavazásokkal kapcsolatban igazad van, de szerintem a postomban utalok rá, hogy nem reprezentatív, ill. más környezetben, más olvasóösszetétel esetén ettől eltérő eredmény születhetne. Abban, hogy a szólásszabadság az egyén érdekében van, csak akkor értünk egyet, ha beletesszük, hogy „közvetetten”. Amikor írtál a nők helyzetéről a kvótarendszer kapcsán, vagy kifejtetted véleményed a melegek házasságkötési jogáról, akkor mások érdekében szólaltál fel. Az más kérdés, hogy amíg „ők”nem szabadok, addig mi sem érezhetjük annak magunkat. Azt is máshogy értettem, hogy az eredmény megdöbbentő. Én is tapasztalom a környezetemben, hogy nagyon sokaknak egyáltalán nem igényük kifejezni a véleményüket, sőt, kialakítani sem. S a már említett „önző” igények miatt sem meglepő, hogy így áll a szavazás eredménye (ugyanis még nem lezárt, de mivel nem tartjuk komolynak, nem is lényeges megvárni az eredményét). Ilyen szempontból tehát tényleg nem megdöbbentő, vagy inkább nem meglepő. Számítani lehetett rá. Én viszont arra használtam, vagy szerettem volna használni ezt a szót, hogy maga a tény döbbent meg, hogy ilyen sokan le tudnának mondani a szabadságról (vagy legalábbis úgy gondolják). Az empátiahiány felvetése jobban meglepett. Itt súlyos félreértést érzek, bár szerintem a posztom ehhez nem ad alapot. Én, aki többek között megdobáltatom magam :) a melegek felvonulásán (heteroként), és a magam eszközeivel több más fórumon is kiállok az igazságérzetemmel, mindig azok mellé, akiket szerintem érdemtelenül bántanak, nem érzem megalapozottnak a véleményed. Nem tudom, miből érzed „tutinak”, hogy nem okozna gondot ruhát venni a gyerekeimnek, mert én nem érzem ilyen biztonságban magam. De ez apróság, a pénztárcám tartalmán nem érdemes vitatkoznunk. Amúgy is megszoktam, hogy akik másra költenek, mint én, azok feltételezik, hogy luxus körülmények közt élek és nincs az a mosógép-elromlás vagy váratlan kiadás, ami megingatna. Pedig hatalmas tévedés, rossz érzékkel, de folyton sakkozom, hogyan adhatok meg magamnak valamit, amit máshonnan természetesen meg elveszek. A fél millió valóban összegyűlt, magam sem tudom, hogy hogyan, ezért is posztoltam róla, mert meglepő volt. S bár ott nem volt fontos megemlítenem, de azért mentem be aznap a bankba, hogy gyorsan lezárjak vele egy régóta húzódó tartozást a pénzintézet felé. Amit nem azért vettem igénybe, mert lazán ki tudok fizetni mindent, s az sem ment, hogy szép lassan visszafizetgessem. Olyan sokáig húzódott, hogy végül egy szerencsés pillanatot megragadva tudtam megszabadulni tőle és a kamataitól. De ez mindegy, a személyes anyagi helyzetem. Nem is beszélek erről többet, mert mindenki máshogy osztaná be a másét, ebből tényleg éles vitákat lehetne folytatni. Nem reagálok egyesével a többire, nincs értelme, mindenkinek más a fontos. Mindenesetre meglepett, hogy empátiahiányt véltél felfedezni posztomban, mert pont arra utaltam, hogy még a nlc olvasóiról, akiknek van internetük, idejük internetezni és valószínűleg sokaknak, (velem ellentétben) viszonylag nagy, saját tulajdonú lakásuk, autójuk stb.stb., még ők sem mondhatják el magukról, hogy anyagi biztonságban élnek. Van egy jelen állapot, de bármi történhet, amitől hirtelen kiürül a családi kassza. Már akinek egyáltalán van, mert a jó munkahelyen közepesen kereső emberektől is egyre inkább azt hallom, hogy nincsenek megtakarításaik. Kellemesen, kényelmesen élik a mindennapokat, de ha egyszerre romlik el a mosógép és kerül kórházba a nagymama, akkor már gond van. Tehát pont arra utaltam, hogy még ők sem birtokolják az anyagi biztonság érzését, hát még a rosszabb helyzetben levők… S végül: igazad van abban, nem mindig szólalok meg, amikor meg kellene. De még így is sokkal többször, mint a környezetemben bárki. Szerezve ezzel időnként több ellenséget magamnak. S igazad van abban is, hogy nem adom az összes pénzemet a szegényeknek. De még így is többet, mint a környezetemben levők többsége. S az én életemben ezt így tudom összhangban tartani. Lemondhatnék több dologról, volt olyan, nem is rövid ideig, de az pedig az én életem rovására megy. Ha pedig magammal gondjaim vannak, máshol sem tudok megfelelni, segíteni, bíztatni, magammal példálózni. Az én értékrendem szerint a saját élet boldogsága és a mások élete iránti felelősségérzet és empátia egyensúlyban tartása az ideális.
Válasz erre 

39397 2007.11.04. 12:23:50

Egyértelműen a hosszú életről tudnék leginkább lemondani. A minősége számít, nem a hossza. Legalábbis nekem :)
Válasz erre 

37621 2007.11.04. 13:08:14

Az anyagi biztonságról, de ez a grafikon rettenet rémisztő; egy olyan világban, ahol az emberek 70%-ának nem számít a szólásszabadság, nem is vagyok benne biztos, hogy szeretnék hosszú életet, és a jó társaságot is üti.
Válasz erre 

75275 2007.11.04. 14:23:47

Üdv! Valóban megdöbbentő, én is szinte belepusztulok, ha nem mondhatom el a véleményemet, vagy egy érzésemet. És tényleg meglepő, sokan mégis erről mondanának le. De mi van, ha csupán azért ezt választották, mert bár az országban szólásszabadság van, de nem szószerint. Úgy értem, ha valamit a mostani politikával, kormánnyal kapcsolatban kijelentesz tömegek előtt, azért megfizetsz (természetesen csak akkor, ha nézeteltérés alakul ki). És, vagy megpróbálják eltusolni az ügyet, vagy nem azzal az érvvel, hogy jó példa lesz mindenkinek. Persze lehet, hogy tévedek és túlkombinálom a dolgokat, de ez is egy meglátás. :)
Válasz erre 

szubjektiva 2007.11.04. 14:41:57

Én a Nők Lapjáról mondanék le sürgősen! :D
Válasz erre 

60396 2007.11.04. 15:21:11

ez egyébként a valós helyzet. Az emberek javát valóban nem érdekli a "szabadság", csupán a "biztonság". Szóval mégcsak nem is "direkt" nyomtak mást...
Válasz erre 

NH 2007.11.04. 21:08:28

Látom az is felmerült már, hogy talán azért mondanának le az nlc olvasói könnyedén a szólásszabadságról, mert egyébként sem gyakorolják. Vajon mitől várjuk az átlag magyar értékrendjének megváltozását?Most csúnyán általánosítani fogok, de én azt látom, hogy folyamatos rinyálás megy ugyanakkor a szupermarketekben mást sem látni csak rogyásig tömött szekereket. Egy két kocsi háztartásonként tök természetes és néha az is, hogy mindemellett egy szakadt panelben él, amihez az 1978-as beköltözése óta nem nyúlt. Évente kétszer minimum utazik. Egyszer nyaral, egyszer síel. Hogyne ragaszkodna az anyagi biztonságához, ha kizárólag erre épül az "értékrendje". Aki viszont igazán szükségben van, az sosem fogy nyögni. Talán "rendkívül" érzékeny és együttérző felebarátai egyszer majd észreveszik, hogy mekkora bajban van és segítenek rajta. Vagy síkra szálnak érte. Tőlünk hangzik ez a leg hiteltelenebbül, ha arra gondolunk, hogy mi a vadíúj laptopunk vagy gépünk mögül, a meleg szobából, teát kortyolgatva nyomjuk a frankót. De hányan sétálunk ki a nyugati aluljáróba néhány használt takaróval amit a hajléktalanoknak szántunk?
Válasz erre 

19110 2007.11.04. 22:02:41

Valahogy így, mint te. Legkönnyebben az anyagi biztonságról mondanék le, aztán a hosszú életről, bár ezt én szeretem nagy értéknek tekinteni, az élet nagy ajándékának. Aki a szólásszabadságról és a jó társaságról lemondana az anyagi biztonságért cserébe, az vagy egyszerűen oppurtunista senki, vagy semmit nem értett meg az életből. Csak remélni tudom, hogy a férfiaknál más eredmények jönnének ki, de nagyon nem bízom benne.
Válasz erre 

60194 2007.11.04. 23:56:44

Valójában szerintem pizarro jelölte jól a kategóriákat: Szabadság, és Biztonság. Nálam is utóbbi van előbb. Persze nem ismerem, milyen amikor VALÓBAN nem engednek azt beszélni, amit akarok. Sőt, az is zavar, amikor beszélek, tudom hogy hülyeséget, mégsem rám figyelnek. Ahhoz, hogy a fenti kérdést a maga (szerintem) egyszerűnek szánt értelmében megválaszoljuk VALÓBAN lelkiismeretesen, akkor át kell élnünk mind a négy lehetőséget: Jó társaság: mindig van, vagy sosincs. Nagyon személyiségtől függ, ki mennyire tudja élvezni a körülötte levők társaságát. Ha nincs jó társaság, akkor nincs társaság, és akkor egyedül vagy. Vagy bármilyen társaság rossz, és az ugyanaz, mintha egyedül lennél. Anyagi biztonság: Hajléktalanok a szélsőséges eset. Őket kell kérdezni. Szólásszabadság: Nagyit a kommunizmusból ajánlom kikérdezni. Hosszú élet: Nincs. ami még nincs meg, arról nem mondhatsz le. Nem tudtak több választ kitalálni. Nekem már a várható 60 is soknak tűnik (forrófejű 18 vagyok). Szerintem.
Válasz erre 

2582 2007.11.05. 07:17:43

Lehet, hgoy először a szavak jelentésében kellett volna megegyeznünk, mert mintha mindenki mást értene rajtuk.
Válasz erre 

jikka 2007.11.05. 22:44:00

Igen, ez valószínűleg így van. Mert pl. az anyagi biztonság nekem azt jelenti, hogy minden nap tudok tízórait adni a gyerekeimnek az iskolába, télen mindháromnak tudok cipőt venni, de az már nem fontos, hogy mondjuk Nike legyen. Erről nem mondanék le. De mondjuk az utazgatásról lemondok, mert az már nem fér bele. Vannak viszont barátaink, akik szívesen eljönnek hozzánk, ücsörgünk a kertben, jókat beszélgetünk bármiről (mindenről), attól függetlenül, hogy esetleg nem egyezik a véleményünk az adott témáról. Erről sem tudnék lemondani. Azt hiszem, a hosszú élet az, ami nem fontos igazán, ha tartalmas (és akkor itt jön az, hogy kinek mi jelenti a tartalmas életet).
Válasz erre 
süti beállítások módosítása