Oké, beismerem, nem volt jó ötlet az ájulás határáig fáradtan az az éjszakai teszkózás. Azt hittem, én naív, hogy akkor az emberek alszanak, de amikor megláttam az autópálya-lehajtóról a full táblás parkolót... Aztán végig velünk egy ritmusban haladt az a sipákoló maca, aki kézfejeit vállmagasságban ringatva fejhangon visította a mögötte cipekedő pasijának, hogy egy lánynak nem, nem és nem jó ötlet praktikus ajándékot venni, és valamire való ember nem égetheti magát ilyesmivel.
S az az igazság, hogy minden műfenyőiszonyom ellenére kicsit beleszerettem abba a fehér műanyag fába ott a karácsony osztályon. Hiába értettünk egyet előtte állva, hogy majd jövőre, egy rendezettebb, tisztább lakásba... én ma is és tegnap is csak rá tudtam gondolni, elképzeltem egyforma lila vagy kék-ezüst díszekkel, és nincs kedvem 365 napot várni rá, hogy az enyém legyen. Még takarítani is hajlandó lennék érte :), hogy érvényesülni tudjon. Sőt, már az ideológiát is kitaláltam hozzá: a zöld műfenyő azért gagyi, mert az eredetit akarja utánozni, a fehér viszont egy minimál lakásnak épp olyan dísze, éke, mint egy pöpec műanyag kagylófotel. Már csak a műanyag-szagot kellene fenyőillatra lecserélni. (Hülyéskedek, nehogy valaki komolyan vegye!)
Dris, mi lenne, ha adoptálnánk?