Ááááá, napszúrást kaptam. Felmentünk a Normafához, pokróc, 1-1 könyv és egy palack ásványvíz társaságában, ettünk rétest, s heverésztünk a napon. Jó ötletnek tűnt.

A vendégeknek már másfél órája itt kellett volna lenniük, úgyhogy felhívtam őket, mi a p*cs van. Elaludtak. Most ébredtek. Ez a családom másik fele. Szeretnek. Én meg soha többet semmit velük, értük, nekik.

Az tök jó, hogy ma van az első normális, együttlevős, nem dolgozós, nem kell korán kellnis szombatunk. Együtt reggelizős, pékségben kávézós, nem rohanunk sehova sétálós, napsütéses szombatunk. Az is tök jó, hogy 2 hónaposak lettünk. S mi van? Ülünk az ágyon, egymástól…

Most vakmerő leszek, s letesztelem, olvas-e a főnök. S egy kalap alatt azt is, a titokban (haha, tudok mindent!) blogolvasó kollegák barátok vagy ellenségek-e. Ugyanis ma olyanra vetemedtem, amire utoljára 2-3 éve, épp a mostani főnököm társaságában, aki akkor még nem volt ilyen…

Éjjeli baglyok figyelmébe ajánlom az A számat figyeld c. francia filmet Vincent Cassellel. Ma este 23:50-kor vetíti az M1.

Végre kész az előszoba, bár nem teljesen, de legalább használható. (Friknek puszi érte.) Még az is lehet, hogy lefotózom, és linkelem. Reggel csík szemekkel csoszogok ki a fürdőszobába, útközben vetek egy elégedett pillantást a cipőtartóval, tükörrel, akasztókkal felszerelt…

Tegnap este megnéztük a Jóbarátok 30. szülinapos részét, amikor Rachel partija kapcsán felidézik, melyikük hogyan élte meg ugyanezt a napot. Hát, amikor korábban ezt a részt láttam, jót nevettem, de olyan felfújtnak tűnt a probléma. Most meg tök reálisnak tűnt, egészen magamra…

Kijött a redőnyös, a két ablak közül csak az egyiken csinálta meg, amit kellett. Be volt rúgva, folyamatosan azon paráztam, ki fog szédülni az ablakon, aztán bizonyíthatom, hogy nem én löktem ki. A másik redőnyt nem akarta megcsinálni. Azt mondta, nem tudja, de azért…

A lakásfelújítás eszméletlen macera. Nem is értem, mások hogy tudják lezavarni egy hét alatt. Na jó, kevés pénzből nehezebb. Nem lehet odacsődíteni egy rakás szakembert, akik aztán pikk-pakk összedobják az egészet. Gépeket kell kölcsönkérni, barátokkal időt egyeztetni, akik…

Tegnap este a Kálvin Center tetején voltunk, Nagy Gergely: Angst című könyvének bemutató partiján. Szerettem volna szépeket írni róla, mert Nagy Gergelyt kedvelem, s drukkolok neki mindig, akármibe is kezd.* Majdnem minden meg is volt a jó hangulathoz. Először is frik, aztán az…