Nem bírtam abbahagyni, csak néztem és nevettem és sírtam és néztem és néztem, és már hajnali 1 volt, Miss reggeli koránkelés pedig ott állt nagykéssel a hátam mögött.
Néztem, mert nem hittem el, hogy ilyen van valahol a Földön. Hogy a szomszéd bejelenti, halott, kihullott tollú madarakat látott a szomszéd házánál, erre az állatrendőrség meg a rendes rendőrség kivonul, kb. 4-6 ember, emiatt. Pillanatok alatt felmérik a helyzetet, valóban, a többi madár is pocsék állapotban van. Szemlátomást nem törődnek velük eléggé. És még akkor, ott, melegében elszállítják a kutyákat, macskákat és a többi madarat, minden állatot a telekről. Mert veszélyes maradniuk.
A világnak ezen a másik felén még gyerekekkel (meg felnőttekkel) sem teszik ezt meg. Meghatódtam.

Jut eszembe, üdvöz' légy zéró tolerancia.