A tegnapi poszt hozzászólásairól egy régi tanárom jutott eszembe, aki egy, a tömegközlekedést állandóan szidó, de igénybevevő ismerősével az alábbi beszélgetést folytatta:
- Ha annyira utálod, miért nem mész inkább biciklivel?
- Mert az kényelmetlen.
- Áhá, tehát a BKV kényelmes. Akkor miért nem jársz taxival?
- Mert az drága.
- Értem, tehát a BKV olcsó. Miért nem mész gyalog?
- Úgy estére sem érnék oda.
- Hm, tehát a BKV gyors. Akkor mi is a probléma?
Félreértés ne essék, nem szeretném a BKV-t védeni, nincs rá okom. De szidni legalább akkora sikk lett, mint kiszeltündézni, feketepákózni vagy britnizni, s alapvetően jogos is, mindnek van alapja, csak hát...
Pro és kontra érvek ugranak be. Kicsit csapongani fogok.
Probléma van bőven, vagy mondjuk úgy, lehetne sokkal jobb a szolgáltatás. Meg rosszabb is, de azt hagyjuk. Nekem a bécsi, németországi villamosozások és metrózások jutnak eszembe, szinte percenként érkező szerelvényekkel és tiszta állomásokkal. Ott maximum reggel és délután van egy kicsit nagyobb tömeg, de nem láttam olyat esetet, amikor csimbókokban lógnának ki az utasok az ablakon. Több a metróvonal, a közlekedők jobban eloszlanak a különböző járművek között. Igaz, a jegyárak nem alacsonyak, s akit bliccelésen kapnak, azzal a többi utas kicsit sem szimpatizál.
Én az a fajta utas vagyok, aki mindig lyukaszt. Nem, mégsem mindig. Egy megállóra nem szoktam, bár ennyire ritkán szállok fel, akkor már inkább sétálok. Azért az mégiscsak nonszensz, hogy 230 Ft legyen eldöcögni a Moszkváról a Déliig. Írtam már egyszer róla, hogy a Mammuttól ugyanannyi jeggyel tudok eljutni Csepelre, mint a Komjádi Uszodáig. Ez aztán a totálisan egyenlőtlen, igazságtalan díjszabás.
Egyébként meg biztos nincs rendben velem valami, de nem tud felbosszantani a BKV-zás. Az persze igen, cégtől függetlenül, ha a rendszer rosszul működik, de közben a vezetők, akik az egészet irányítják, kacsalábon forognak. Ebben szerintem nincs is vita. Viszont nem szoktam idegeskedni, hogy három perce nem jött a villamos, meg hasonlók. Amikor tömegközlekedek, szinte csak és kizárólag az utasokon húzom fel magam, ha egyáltalán. Az ápolatlan, kulturálatlan, szemetelő, tolakodó, hangoskodó, izzót kicsavaró és azzal elszaladó, bliccelő, de az ellenőrt durván sértegető utasokon. Azokon, akik ha lekésik a járművel, rugdosni kezdik az oldalát és anyáznak. Meg akik bepaszírozzák magukat a kocsiba akkor is, ha ott már nincs egy embernyi hely, és épp a sarkon kanyarodik be a következő, szinte üresen. Meg azokon, akik elfoglalják autójukkal a buszsávot, és ezért 15 perccel később érünk célba, ahol már szintén szitkozódó utasok állnak a megállóban.
Jó, jó, én most könnyebb helyzetben vagyok, mert olyan helyen lakom, ahol gyalog elérhető szinte minden, s ami nem, ahhoz is több útvonalat választhatok. Nem sokáig lesz egyébként ez így, s korábban sem volt. 17 évig laktam külső kerületben, húsz percenként közlekedő busszal, valamint vidéken is, ahonnan napi 4 óra volt oda-vissza az út a munkahelyemig. Tényleg nem mondhatnám, hogy leányálom volt órákon át zötykölődni.
Annak ellenére, hogy most nem napi probléma számomra az utazás, szoktam gondolkodni rajta, hogyan lehetne rendbe tenni ezt az egészet. Biztos nem én fogom feltalálni a spanyol viaszt, de akkor ki? Van jelentkező spanyolviasz-feltalálásra?
