Szerelmes vagyok. Azt hiszem, ezt még így nem írtam le a reunion óta.
Szinte felfoghatatlan, ami köztünk van. Tudom, hogy mi alakítottuk így, de akkor is olyan, mintha egy jótündér állna a hátunk mögött, és kis csodákat művelne velünk.
Elég ritkán találkozunk. Amikor egy légtérben vagyunk, akkor is különböző dolgokon munkálkodunk, szalad a lakás, szalad az életünk. De egy fél rezdülésemből is érzi, ha valami gond van és sosem mondja, hogy majd később megbeszéljük. Akkor beszéljük meg, amikor felmerül. S a lényeg: egyetlen mondattal elűz minden gondot. Megvilágítja az utat. A káoszban hirtelen helyére ugranak a dolgok. A felhők sietve szétoszlanak. Nagyon ismer, sokkal jobban, mint én magamat, de ezt már mondtam. Tud és nem lusta az én fejemmel is gondolkodni, de sosem él vissza vele. Őrület, hogyan képes egyetlen mondatban megnyugtatni. A nyugtalanság pedig sosem miatta van, nem a kapcsolatunk problémáit kell megoldani.
Jó érzés, hogy mindenben mellettem áll, és tudom, szinte bármin átsegítjük egymást. Néha azért a boldogságban eszembe jut, mi lesz, ha elveszítjük egymást. Vigyáznom kell rá, nagyon, mert belőle csak egy van.