A mozgásom simán burleszkbe illő. Nem is gondoltam, hogy ennyire nyomorékká válok csak azért, mert az egyik karomat nem emelhetem magasra egy hétig. Most egy pulóver fel- illetve levétele hosszú percekig tart, s a férfiak is azóta segítik fel a kabátomat, amióta nem tudom elfogadni. Nem megy továbbá a tisztálkodás, a teregetés, a hónalj-dezodorozás és az alvás. Persze így is sokkal jobban jártam, mint egy melanomával, nem vitás.
Fájdalomcsillapítót csak akkor veszek be, amikor már nagyon haldoklom, de úgy gondoltam, egyhelyben ülni és Márquez filmet nézni még tudok. Aztán úgy alakult, hogy mentem is moziba meg nem is. Beléptem, megláttam egy arcot, és sarkon fordultam.
A filmet sajnálom, de lesz még lehetőségem megnézni, viszont végül olyan jó estét rittyentett nekem a drága és megértő párom, hogy csak na. Le sem merem írni, hova vitt, nem mindennapi helyszín (és költség) nálunk sem, de nem hagyhatom szó nélkül, mert makulátlan a hely. Kíváncsi lennék, sikerül-e egy ádáz kritikusnak belekötni bármibe is a Café Erté-ben.
Nem semmi nap volt a tegnapi, mindenféle rendkívüliség tömörült benne.