Egy csalódással több.
Kolleganőimmel elmentünk a Vígszínházba megnézni A padlást. Páran köztük már többször látták, és mivel mindenki más is kult darabként emlegeti, gondoltam, ne maradjon ki az életemből. Nem vagyok egy nagy színházrajongó, az tény, de ezt most tegyük félre, mert azért láttam már jó pár előadást, ami magával ragadott. Hát, ez nem volt az. Enyhén szólva. Szerintem a legrosszabb, vagy legalábbis egyik legrosszabb, amit valaha láttam. Vérszegény és gyermeteg volt, amiből először megállapítottam, hogy biztos gyerekekenek való, kiskoromban kellett volna megnéznem. De a szünetben a hét kollegina is megjegyezte, hogy régen milyen jó volt, most meg milyen lapos az egész.
Sajnálom, hogy nem néztem meg korábban, Rudolf Péterrel, Kaszás Attilával, Hegedűs D. Gézával... ez valahogy kimaradt.
A mai előadásban apró dolgokat tudok csak pozitívumként említeni, mint pl. a Kaszás Attila szerepét átvevő Szőcs Artur énekhangját, valamint azt, hogy Balázs Péteren és Pápai Erikán nagyon látszik a húsz éves padlás-rutin. Ők messze kimagaslanak a szereplőgárdából.
Pápai Erika egyébként nekem nagyon jó nőnek tűnik, igazi szexbomba. Még Kölyök szerepében is sokkal több nőiesség áradt belőle, mint a nála kb. húsz évvel fiatalabb, és egyébként is fiatal lányt alakító színésznőből, Tornyi Ildikóból. Ez nem az utóbbi hibája, hanem az előbbi erénye. Mivel Pápai Erika jól is játszott, másra nem is nagyon tudtam figyelni. Hacsak arra nem, hogy ne aludjak el.
No, és miről beszélget 8 HR-es nő a két felvonás közti szünetben? Olyanokról, hogy vajon mi lehet a ruhatáros néni motivációs tényezője, vagy hogy biztos nem volt elég jó utánpótlás-terve a színháznak az egyik legnagyobb sikerdarabból kiesett színészek helyettesítésére. :) Mert A padlás ugyan 20 éves töretlen sikert tudhat maga mögött, az utóbbi pár évben sajnos több színésztől is meg kellett válnia. Meghalt Tábori Nóra, Kaszás Attila, Selmeczi Roland, s nemrégiben gyereket szült Szinetár Dóra. Értem, hogy the show must go on, de a mai előadás tényleg olyan érzést keltett, mintha csak úgy beugrottak volna színészek ezekre a szerepekre. Hiába a korábbi nagy siker, a darab nem bírta el ezt a sok változást.
Sajnálom, szerettem volna imádni.

Lehet, hogy tanulnom kellene ebből az estéből, s most gyorsan bepótolni mindent, amit a színházban eddig kihagytam és fontosnak érzek? Szerintem egy hónapig járhatnék minden nap, hogy utolérjem magam. Pl. A képzelt beteg, Sylvia, Furcsa pár, Össztánc, Páratlan páros, ezeket mindenképp meg kellene még nézni.