- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

A padlás

2008. február 19. - Antibaby
Egy csalódással több.
Kolleganőimmel elmentünk a Vígszínházba megnézni A padlást. Páran köztük már többször látták, és mivel mindenki más is kult darabként emlegeti, gondoltam, ne maradjon ki az életemből. Nem vagyok egy nagy színházrajongó, az tény, de ezt most tegyük félre, mert azért láttam már jó pár előadást, ami magával ragadott. Hát, ez nem volt az. Enyhén szólva. Szerintem a legrosszabb, vagy legalábbis egyik legrosszabb, amit valaha láttam. Vérszegény és gyermeteg volt, amiből először megállapítottam, hogy biztos gyerekekenek való, kiskoromban kellett volna megnéznem. De a szünetben a hét kollegina is megjegyezte, hogy régen milyen jó volt, most meg milyen lapos az egész.
Sajnálom, hogy nem néztem meg korábban, Rudolf Péterrel, Kaszás Attilával, Hegedűs D. Gézával... ez valahogy kimaradt.
A mai előadásban apró dolgokat tudok csak pozitívumként említeni, mint pl. a Kaszás Attila szerepét átvevő Szőcs Artur énekhangját, valamint azt, hogy Balázs Péteren és Pápai Erikán nagyon látszik a húsz éves padlás-rutin. Ők messze kimagaslanak a szereplőgárdából.
Pápai Erika egyébként nekem nagyon jó nőnek tűnik, igazi szexbomba. Még Kölyök szerepében is sokkal több nőiesség áradt belőle, mint a nála kb. húsz évvel fiatalabb, és egyébként is fiatal lányt alakító színésznőből, Tornyi Ildikóból. Ez nem az utóbbi hibája, hanem az előbbi erénye. Mivel Pápai Erika jól is játszott, másra nem is nagyon tudtam figyelni. Hacsak arra nem, hogy ne aludjak el.
No, és miről beszélget 8 HR-es nő a két felvonás közti szünetben? Olyanokról, hogy vajon mi lehet a ruhatáros néni motivációs tényezője, vagy hogy biztos nem volt elég jó utánpótlás-terve a színháznak az egyik legnagyobb sikerdarabból kiesett színészek helyettesítésére. :) Mert A padlás ugyan 20 éves töretlen sikert tudhat maga mögött, az utóbbi pár évben sajnos több színésztől is meg kellett válnia. Meghalt Tábori Nóra, Kaszás Attila, Selmeczi Roland, s nemrégiben gyereket szült Szinetár Dóra. Értem, hogy the show must go on, de a mai előadás tényleg olyan érzést keltett, mintha csak úgy beugrottak volna színészek ezekre a szerepekre. Hiába a korábbi nagy siker, a darab nem bírta el ezt a sok változást.
Sajnálom, szerettem volna imádni.

Lehet, hogy tanulnom kellene ebből az estéből, s most gyorsan bepótolni mindent, amit a színházban eddig kihagytam és fontosnak érzek? Szerintem egy hónapig járhatnék minden nap, hogy utolérjem magam. Pl. A képzelt beteg, Sylvia, Furcsa pár, Össztánc, Páratlan páros, ezeket mindenképp meg kellene még nézni.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr56822747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

6782 2008.02.20. 06:56:21

A Padlás nekem is csalódás volt, bár én évekkel ezelőtt láttam. Igaz, én úgy általában a musicaleket nem szeretem. A színházat viszont igen, bár ritkán jutok el; a felsoroltak közül a Furcsa párt láttam, ami szórakozásnak egyszer jó, de nagy színházélményt ne várj tőle, az Össztánc viszont ma is jó érzéseket kelt, ha rágondolok - pedig már több mint egy évtizede láttam. Bár épp ezért lehet, hogy ez is sokat változott azóta...

37131 2008.02.20. 09:21:30

Kb. 1999 lehetett, amikor is nekem a Vígszínházba bérletem volt. A harmadik sorból élveztem végig az összes darabot, néha röhögtem magam könnyesre, vagy sírtam halkan a kardigánomba bele. A Padlás az egyik nagy kedvenc volt, nem tagadom, négyszer láttam (ebből egyszer nagyon gyerek fejjel), s mind a négyszer élveztem. Rongyosra hallgattam a kazettát, kívülről fújom ma is a szövegét. Kaszás Attila hangja maga volt a mennyország abban a darabban, s mikor meghalt, ez volt ez egyik gondolatom vele kapcsolatban, hogy úristen, a Padlásnak annyi. Sajnálom, hogy nem láthattad abban a szereposztásban, amelyikben a Padlás sikeressé vált. Amúgy le is döbbentem, mert Kálid A. az óriás szerepében tetszelgett akkoriban, így nehéz elképzelnem Rádiósként. Viszont Sylvia, és az Össztánc kötelező darab. A Sylvia egy könnyed, élvezetes, tartalommal teli darab, melyet egyértelműen Eszenyi Enikő visz a hátán, mondanom sem kell, zseniálisan (persze Tahi Tóth, Halász Judit, és Lukács Sándor is jól játszik, de nem ők a főszereplői ugye). Az Össztánc... Azt is volt szerencsém háromszor látni (én már csak ilyen bolond vagyok, ami tetszik, azt többször megnézem... azaz elrángattam rá mindenkit, akit kedveltem, mondván 'ezt látnod kell'). Sírtam, nevettem, bólogattam, szőrnyedtem, szerelembe estem, s a végén vörösre tapsoltam a kezem. Én mondjuk szenvedélyes, s végletes vagyok, ha színházról van szó. Remélem, hogy lesz szerencséd látni ezt a darabot, azokkal a szereplőkkel, ahogy azt én láttam, ezelőtt majd 10 évvel, mert úgy katartikus élmény volt!

2582 2008.02.20. 09:25:16

Tisss, Kálid Artúr a rablót/révészt játsza most. A Rádióst Szőcs Artur alakítja. Egyébként Kálid A-t nagyon szeretem, de tegnap nem ismertem rá, olyan semmilyen volt ő is.

37131 2008.02.20. 09:29:26

Huh, figyelmetlen vagyok így kora reggel, bevallom Szőcs Arturt nem láttam még darabban :/

Dezzie 2008.02.20. 09:59:28

Úgy egy éve néztük meg a párommal a Padlást, muszáj volt megmutatnom Neki, mert kiskoromtól kezdve imádott darabom volt ez, háromszor láttam. Furcsa volt, hogy a fél gárda lecserélődött - bár mit várok 15 év után :) -, de örömmel üdvözöltem a régi ismerősöket, például Kálid Artúrt. Nekem nagyon tetszett régen is és most legutóbb is! Talán jobban koncentráltak vagy nem tudom, de ugyanúgy élveztem, mint kiskoromban. Azóta a Macskákat is megnéztük együtt, ez is régi kedvencem, ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, kicsit más volt az élmény, mikor a kakasülőről néztem, mint a negyedik sorból, amihez most volt szerencsém. ;) A zene viszont ugyanaz, és csodálatos! Úgy érzem annyi a különbség, mintha egy régi, legendás együttes dalát hallgatod rongyosra bakelitlemezről, minden riffet és váltást ismersz, majd kimégy egy koncertre, ott is van jó meg rossz előadás, az élőzene vagy lenyűgöz, vagy éppen kiábrándít, de olyan sosem lesz mint a bakeliten.

43566 2008.02.20. 10:09:15

sajnalom, hogy nem tetszett, a Padlas nekem is olyan alapmu, amit sokszor lattam, rongyosra hallgattam, es vallom meg mindig, hogy csak imadni lehet... viszont ilyenkor radobben az ember, hogy tenyleg mennyire sok mulik a szereposztason.

anyu(ha) 2008.02.20. 19:36:46

Így, magunk (négyszázszem-) közt bevallom, hogy nem szeretem a színházat. Valószínűleg azért, mert nekem szinte az összes élményem ilyen volt, hogy beugrós színészek, akik halálosan unják az egészet. Biztosan léteznek kiváló darabok is, csak nekem régen nem sikerült kifognom, most pedig már nem halászok inkább. (Esetleg túl rigolyás lettem, újabban a könyvekkel is bajom van, bestseller lista élén álló műveket nem bírok végigolvasni... :D)

2582 2008.02.20. 20:01:56

én megértelek, anyu, egyszer majd a könyveknek és a színháznak is szentelek egy postot. Szeretem, de nem szeretem. Valahogy így, csak jobban kifejtve. :)
süti beállítások módosítása