Itt járt. Méricskélt, negyedik alkalommal. Mert már tervezi, hogy ide költözik, mi meg el innen. Hogy hova, az nem érdekli. Négyszer mérte végig ugyanazokat a dolgokat, és negyedszer tette fel ugyanazokat a kérdéseket. Nem baj, gondoltam, én nagyon türelmes vagyok. Az voltam. Szemüveg az orrán, jegyzettömb a tenyerében, és vizsgáztat: mennyi a tárolóhelyiség belmagassága, és hova járnak a szomszédok háziorvoshoz? Mittomén, ők hova járnak. Az nem jó válasz, hogy én hova járok?
Teljes idegbaj, de úgy kell csinálni, mintha a világ legtermészetesebb beszélgetései lennének. De legalább nem vesztünk össze. A tegnapit szóba se hozta/tuk.