Pár napja rendszeresen megjelenik a fejemben egy jelenet. Afféle ébren álmodozás, fantáziakép, olyan, mint egy filmihlet. Egy nő, ahogy némán sétál a szupermarket polcai közt, és egy ott dolgozó férfi, aki szemmel láthatóan a társadalom egy alsóbb osztályából származik. Szinte egymásra sem néznek, de megmozdul bennük valami ellenállhatatlan, s ott, az áruház polcainak dőlve szenvedélyes szexbe kezdenek. Csak úgy puffannak a földre a kristálycukros, és szakadnak a lisztes zacskók.

Az elmúlt napokban többször beugrott ez a kép. Erre ma kikezdett velem egy árufeltöltő az élelmiszerboltban. Nem, nem szexeltünk, nem szakadtak a zacskók, csak nagyon hosszan és nagyon kedvesen és nagyon nagy műgonddal segített kiválasztani a megfelelő szénsavmentes ásványvízet. Azt, amit máskor vakon leveszek a megszokott helyről. Aranyos fiatal srác volt, jelentőségteljes tekintettel. Amikor - némi mélyen szemembenézés után - megállapodtunk a márkában, zsebéből határozott mozdulattal előrántott egy citromszínű műanyag markolatú szikét, és felhasította a nylont. Ez volt az én élő mozim.