Még mindig meglep az extra figyelmességeivel és gondoskodásával, pedig mindig is ilyen volt. Mondtam is neki: na jó, elvehet feleségül, látom, hogy jó anyja lesz a gyermekeimnek.
Így indultam neki. Tele a lakásvásárlási és esküvői tervekkel. Tervekkel? Azt mégsem mondanám, inkább csak ott van a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A két nap falun aztán megtette hatását. Érdekes, milyen rövid idő alatt kizökkentem az itthoni problémákból. Pedig igen fárasztó lelkizésekkel telt a csapatépítés, nem nagyon jutott idő és energia magánéleti kérdéseken agyalni. Talán emiatt léptem kicsit hátrébb, hogy távolabbról nézzek vissza magunkra. Vagy csak az elköteleződés kapujában természetesnek és egészségesnek mondható para tört rám?
A fura az, hogy úgy volt, én elutazom, s amíg nem vagyok itthon, Dris bemegy a polgárjenő hivatalba, hogy elindítsa a házasságkötéssel járó adminisztrációt. Egyelőre csak formálisan gondoltuk, munka után beszaladva, aláírás, lakáshitel, aztán kb. egy éven belül megtartanánk a vágyaink szerint megkreált vacsorát vagy bulit is. Első este beszéltünk telefonon, hogy mi volt. Semmi. Nem ért rá bemenni, viszont ráért venni egy új biciklit (a harmadikat). Második nap bement, de nem találta ott az illetékest. Ma is bement, de végigállhatatlanul hosszú sor kígyózott, úgyhogy feladta. Dris egyébként nem szokott megbeszélt "feladatokat" ellinkeskedni, és azt is tudom, hogy szeretne belevágni. Nincs rá semmi okom, hogy bármiben is kételkedjek, ennek ellenére fura gondolatok törtek rám. Úgy éreztem, az, hogy nem jött össze a bejelentkezés, valami jel. Bár lehet, hogy mindenkiben lejátszódik valami hasonló, amikor már közeledik az "elköteleződés" dátuma. Minden apró dologról azt gondolja ilyenkor az ember, hogy figyelmeztetések? "Állj meg, nézz körül és higgadtan dönts!"
Nem tudom. Annyit tudok, hogy furcsán érzem magam azóta. Lehet, hogy visszarázódom hamar, de az is, hogy most valami fontosra fogok rájönni. Drissel nagy az összhang közöttünk, ez nem is kétséges. Tehát ez az egész rólam szól, csakis rólam, magammal kell lerendeznem.
