Tavaly nyár végén, amikor még egy lélek sem járt az Öböl Parkban, véletlenül arra tévedtem, s beleszerettem (at first sight), annak ellenére, hogy érintetlenségéből kifolyólag még akkora pókokkal lehetett találkozni, mint az öklöm. Mostanra elterjedt a híre (a parké, nem a pókoké), egyre több látogatója van, de nem is csodálom. Enni, inni, fagyizni még nem lehet, de egyébként minden van, aminek lennie kell. Imádnivaló a hely. Játszóteres, fűben pihenős, fának dőlős, napozós, víztükröt nézős, hídon andalgós, kacsát etetős, víziszínpados, bringázós, padon ücsörgős, homokozós, Duna-parton sétálós, kaviccsal kacsázós, stégen relaxálós, szép épületes, fotózós, mosolygós biztonsági őrös, s nem mindenért baszogatós.
