12 oldal apró betűvel, 10 példányban. Figyelmesen összehasonlítani, nincs-e valami eltérés, sorok közt megbújó csalafintaság. Senkit nem untatnék a részletekkel, a lényeg: az ingatlan adásvételi szerződés aláírva. Önerő befizetve. Ügyintéző agresszív fellépésén kiakadva. Szóval minden megvolt, aminek ilyenkor meg kell lennie. Mostmár nincs más hátra, csak még sok minden. Bank, Apeh, bank again, várakozás... aztán jó esetben fizethetünk évtizedekig, mint a güzü.
Azt hiszem, legbelül örülök. De nem tudom megélni igazán.
A lakásvásárlással nem ér véget semmi, sőt, kezdődik egy másik eladása. Volt az a pont, amikor majdnem az egész világot kihajítottam az ablakon. Amikor az egyik internetes ingatlanhirdető oldalon szorgalmasan töltögettem a végeláthatatlan kérdőívet, aztán feltöltöttem a lakásról a képeket, és amikor hanyatt dőlve rányomtam a befejezés gombra, közölte, hogy "túllépte az időkeretet, kimarad egy dobásból, lépjen vissza a start mezőre és kezdje előlről". Anukád.
