Lelkesítő dolog Budapesten szabadságon lenni. Legalábbis abból a szempontból, hogy napközben, amikor a legtöbb magyar dolgozik, strandon sütteti magát vagy a fővárostól távol nyaral, ellepik a belvárost a külföldi turisták. Nagyon jó érzés látni, mennyire tudnak örülni ennek a számunkra kissé kopott, koszos, káoszos, rohanós, toldozott-foldozott, itt-ott lepukkant városnak.
Rájöttem, ebből töltekezni lehet. Csak 5 percre megállni a Zsinagóga előtt, s nézni, ahogy tömegek fotózzák. Leolvasni a megálló buszok rendszámtáblájáról, honnan jöttek. Hű, de jó fejek, elbuszoztak Spanyolországból, hogy láthassanak minket! Érdemes megtorpanni 10 percre a Lánchíd lábánál, s számolni, hány vidám ázsiai fotózkodik az oroszlánnal. Felkapni a fejem, ha azt mondják egy épületre, what a wonderful building, mert igen, naponta elmegyünk olyan házak mellett, amelyekre soha fel nem nézünk.
