még annyit, hogy amikor - ahogy az egyik kommentelő mondta - az élet tálcán kínálja, hogy kicsesszek azzal, aki egyszer kicseszett velem, és ott állunk egymással szemtől szemben, s meglátom a szemében, hogy ő is tudja, most forgatókönyv szerint az ő lassú, de biztos megkínoztatásának és haláltusájának kellene következnie, akkor én teszek neki egy gesztust, valami jót, valami szeretetteljeset. Erre általában egyik sem számít, nem érti, zavarba jön, de később leesik neki. Valószínűleg sosem felejti el. 
És így nem is süllyedek le az ő szintjére a bosszúval.
Erről eszembe jutott a Schindler Listája egyik jelenete, amelyben Goeth (azaz Ralph Fiennes) Schindler (azaz Liam Neeson) hatására "rájön", hogy a sorozatos öldöklés helyett sokkal nagyobb hatalom kegyelmet osztogatni. "Megkegyelmezek", "megkegyelmezek". :)

A fenti "megoldást" csak apró és közepes sérelmekre tudom alkalmazni. De az a fura, hogy amíg nem láttam meg pár hete életemnek ezt a 23 évvel ezelőtti szereplőjét, addig azt hittem, 1-2 évvel ezelőttig csak kis és közepes sérelmek értek (legalábbis "bosszú" szempontjából, mert azt ugye tudjuk, hogy amúgy sokkal nagyobbak is). Aztán megpillantottam őt, és elkezdtem számot vetni. A többit már leírtam.