Nagy boldogság ért tegnap, teljesen váratlanul. Este már túl fáradt voltam, hogy leírjam, de most pótlom, mert néhány év múlva biztos hasznát veszem, ha visszaolvasom. Különben is, sikerélményről számolhatok be, azt is le kell írni, nem csak a szenvedéseket.
A tegnapi napot a házasságom előtti utolsó flörtöm vagy inkább flörtkezdeményem tárgyával töltöttem, és még néhány kollegámmal. Tréning, trénerrel. Ahogy nézegettem a srácot, rájöttem, nagyon jó, hogy semmi nem történt annak idején köztünk, jól összezavart volna mindent, de ismét meg kellett állapítanom, hogy nem csak nagyon okos és érett személyiség, de szép is. A lényeg viszont, hogy olyan finom intelligenciával állít tükröt nekem és olyan gyorsan és könnyen eljuttat a nagy felismerésekig, mindenféle bántás vagy sértődés nélkül, hogy csak azt szeretném, bárcsak a pszichológusom lenne.

A sikerélmény viszont nem ez volt. Az Emberi játszmák-ból ismert tranzakció analízis alapján (szülői, felnőtt, gyermeki én-állapot) készítettünk egymásról a kollegákkal oszlopdiagramot, amelybe azt rajzoltuk be, szerintünk a másik milyen mértékben Irányító Szülő, Gondoskodó Szülő, Felnőtt, Szabad Gyermek, Alkalmazkodó/Lázadó Gyermek. Amikor megláttam a rólam készített diagramot és ahogy hallgattam a kollegám hozzá fűzött magyarázatát, elsírtam magam örömömben. A többiek bólogattak, egyetértettek vele. Nagyon jól esett. Nem is tudtam, hogy ilyennek látnak kívülről.
Az ábra (nincs most szkenner a közelben) úgy nézett ki, hogy az 5 oszlop szinte teljesen egyforma magasságig volt berajzolva, ami egyébként a kiegyensúlyozott embert jelenti, de a Felnőtt én-állapot oszlopának teteje le volt gömbölyítve, a Szabad Gyermeké meg a többi oszlop magassága felett késhegyszerűen csúcsosodott a magasba. Ezt a két, a többitől kicsit eltérő oszlopot a kollegám úgy magyarázta, hogy szerinte mostanában kerültem, kerülök a felnőtt én-állapotba, de a folyamat még nem zárult le, s jelenleg ez a leginkább felfelé törő része a diagramomnak, ezért ennek az oszlopnak a tetejét kidomborította. A Szabad Gyermek oszlop pedig azért csúcsos és előretörő, mert én vagyok a csapatban, aki gyakran kimond olyan dolgokat, amiket mások nem mernének, de aztán követnek. S az én szabályoktól elvonatkoztatott gondolkodásom és szabad gyermeki viselkedésem tud utat törni az újító szándékú dolgoknak. Nem tudom szó szerint felidézni, de nagyjából ez hangzott el. A többiek, köztük a főnököm is, bólogattak, hozzátettek, és elhangzott, hogy nekik fontos, hogy én ki merem mondani, ha a király meztelen. Én meg csak sírtam és sírtam, mert egyrészt ilyen visszajelzést még nem kaptam idáig a több éve tartó fejlődési törekvéseimről, másrészt nagyon nagy kincs, ha az ember munkahelyén értékelik, hogy ami a szívén, az a száján.
Elkértem a rajzot, elteszem magamnak, nehezebb időkre. Majd előveszem, nézegetem és erőt merítek belőle, ha szükség lesz rá.