Mint sokan mások, én is megcsodáltam Britney Spears új klipjét. Egyik szemem sír, másik nevet. Egyrészt öröm, hogy inkább az összeszedettség felé tart, mint a temetése felé (bár a két irány nem mindig különböző). Ez a video szerintem jobb, mint a szakadt neccharisnyás Gimme more, az énekesnőt animációval helyettesítő Break The Ice, vagy az agyondíjazott Piece Of Me. Tulajdonképpen, ha igaz, most ugyanott folytatja, ahol valahol a Toxic után abbahagyta. Az más kérdés, hogy annak sem, ennek sem én vagyok a célközönsége. Az egész Britney jelenségnek sem én vagyok.
Másrészt viszont bírtam volna egy olyan visszatérést, amilyet talán Madonna csinálna egy évekig tartó botrányos időszak után. Valami merész, "Tudjátok mit? Kapja be mindeni" típusú, nagyon ütős dalt és klipet, kicsit talán intellektuálisabb, elvontabb vonalon lépegetve. Hm.
A másik bulvár, hogy mindenhol emlegetik Joshi Bharat műsorát, Albert Györgyi egyik utolsó szereplésével, de szerintem egy hajszállal érdekesebb a Szulák és Más, amelyet az újságírónő halála napján vettek fel. Albert Györgyi enyhén szólva nem úgy fest benne, mint aki utolsó óráit éli. Sőt, szebb, csinosabb, összeszedettebb, vidámabb és barátságosabb is, mint ahogy az utóbbi években láthattuk. Elhangzik a műsorban néhány olyan mondat, ami utólag, a történtek ismeretében mellbevágó.
Úgy a műsor közepe tájékán szóba kerül, mi lenne ha. Mi lenne, ha őt mostantól csupa jó dolgok érnék, az élet napos oldalára tévedne és ott is maradna. Aztán, amikor egy másik kérdésre azt válaszolja, 45 évesen már ismeri a korlátait és nem hiszi, hogy ezentúl szépirodalmat írna, Lévai Katalin odaszól, hogy ugyan már, "45 év után kezdődik az élet, csak ezt még te nem tudhatod". Durva.
