Bokáig érő avarban álló parkok, kertek, utcák, sétányok, és andalgó párok. Idős bácsi a kutyájával. Fiatal nő babakocsival. Két ősz hajú hölgy, talán barátnők, elegáns szövegkabátban, bézs kalapban és csipkekesztyűben. Fiatal, garbós lány és kordzakós fiú, kéz a kézben.
Piros és sárga levelek, csodálatos színek.
Sokáig nem szerettem az őszt. Szembeállítottam kedvenceimmel, a tavasszal és a nyárral. Oda, a tél mellé.
Mentségemre szolgáljon, hogy jó pár évig nem is volt ilyen évszak. Nyárból hirtelen tél lett, aztán egyik napról a másikra ismét hőség. Az átmeneti kabátok elő sem kerültek a szekrényből. Vastag harisnyanadrág után rögtön bikini következett. Aztán egyszercsak lett egy szép őszünk. És egy újabb, majd még egy.
Az őszt márcsak azért is szeretem, mert ha már muszáj volt elmúlnia a nyárnak, legalább addig sincs tél, hideg és kopárság.
Emlékszem, először hol csodálkoztam rá a szépségére. Úgy 3-4 évvel ezelőtt, egy temetőben. Azért is emlékezetes, mert szinte sosem fordulok elő ilyen helyen, de kivételesen elkísértem anyukámat, akivel egy hatalmas sétát tettünk és sokat beszélgettünk, talán épp halottak napján, egy szép október végi délutánon.
%2038%20000%20Ft.jpg "Őszi séta")
Kaptárlakó felkérésére, Páli Margit festményével illusztrálva, bárkinek továbbadva a stafétát, aki szeretné.
