Augusztus közepe óta nem tartottunk szabadnapot, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy legyen egy ilyen heverészős, semmi fontosat nem csinálós vasárnapunk. Lent az utcán szélvihar tombolt, mi meg a meleg lakásban teáztunk és fogtuk egymás kezét. Volt privát havunk, ami teljesen önszántából beesett a magánterületünkre (az erkélyre), és volt napsütésünk is ugyanott.
Csak egészen rövid utakra hagytuk el a lakást, hogy felfedezzük a környék vendéglátóhelyeit. Már sejtem, hogy a Tranzit lesz a törzshelyem, ahol lehet netezni, kuckózni, vannak jó kaják és kulturális programok, valamint nagyon szimpatikus, hogy a dohányzást a kávéház önként száműzte a teraszra, s mivel télen az nem üzemel, egyszerűen sehol sincs füst. A „lesz" pedig annak szól, hogy a Tranzit - bármilyen bájos és kellemes hely - fűtetlen, úgyhogy tavaszig inkább csak „kóstolgatom".
Érdekes, de egyelőre csak jó helyekre bukkantunk. Délután, fél évadnyi Maffiózók megnézése után annyira megkívántuk az olasz kaját, hogy kerestünk valami tésztás, pizzás éttermet, s így találtunk a Da Raffaello-ra. Így elsőre csak dicsérni tudom: igazi olasz ízek, az isteni tésztától a krémes kávéig mindenben, de még a pincér temperamentuma is hiteles.
Teljesen belemerültünk tegnap Itáliába, magasztaltuk jó sokat: az autók, a kaják, a kávék, a sütik, a fagyik, a cipők, a divat, az építészet, a festészet, a bútorok... csupa italikum, imádom. Egy majdnem klasszikusra utalva mondhatnám: minden az olaszból jön! Csodálom a hagyományőrző, de mégis modern kultúrájukat.