Több napos hallgatásom fő oka, hogy nagy szervezkedésben vagyunk. Kihozzuk a lehetőségeinkből, amit csak lehet. Megmutatjuk a takarónak, hogy meddig akarunk nyújtózkodni, aztán oldja meg, és érjen odáig, míg szépen mondjuk!
Végre eljött az álmodozás ideje, aztán rögtön utána a megvalósításé is. Ágy, matrac, főzőlap, sütő, mini hifi, karnis és függönyök... az eddigi hálószoba-berendezésből pedig  ideiglenes nappali lesz... aztán még egy jó kis pszichológiai társasjáték, mint hab a tortán.
Még kreatív hobbi boltban vásárlásra is "vetemedtem". Azt hiszem, ilyen még nem fordult elő, vasútmodellezős időszakunk óta nem fogtam a kezembe kisecsetet, kisfestéket, most meg kipeckelem a fagyöngyöt és átmázolom, csak mert láttam egy nyakláncot egy amerikai divatlapban, és nekem olyan kell, pont ugyanolyan.
Örömteli, boldogságos napok ezek. Körvonalazódni látszik, hogyan lesz hangulatos, otthonos a lakás, és nem bánnám, ha karácsonyra tényleg összeállna.
Egy a gond: boldogan az ember nehezen ír cinikus bejegyzéseket. És még az eladókat sem kritizálhatom, csupa kedves, barátságos és segítőkész emberbe botlottunk, karácsony előtti tömeg ide, "öt perc múlva zárunk" oda.