A 2007-es év életem egyik -, ha nem a - legjobbja volt. S ahogy tavaly ilyenkor sejtettem, 2008. a leghúzósabb lett. Sosem dolgoztam ennyit korábban, sosem kellett ennyi mindent összehangolni, sosem volt ennyi lutri az anyagiak terén. Rengeteg dolog megváltozott, de mostanra túl vagyok a nehezén, úgyhogy összegezhetek.
2008-ban férjhez mentem, lakást vettünk, és Drisék üzleti sikereit is közösen elért eredményként könyvelem el. Jobb lett a kapcsolatom anyukámmal, még akkor is, ha ő ezt épp ellenkezőleg éli meg. Tavaly ilyenkor szóba sem álltunk egymással, most 1-2 naponta beszélünk telefonon, sokkal több dolgot megosztok vele, mint korábban, és segítek neki, amiben csak tudok.
2008. lett nemcsak a leghúzósabb, de a legsikeresebb évem (évünk) is, s ez a befektetett munkán kívül a mellénk szegődött szerencsének is köszönhető. Ennek látszólag ellentmond, hogy idén kaptam a legkevesebb elismerést másoktól. A lényeg mégis az, hogy én, vagyis mi úgy éljük meg, rengeteg mindent elértünk. Mi tudjuk, mennyi munkánk fekszik benne, mennyi kockázatot vállaltunk, és milyen simán zajlott minden, mégha időnként a sírás határán is álltunk a fáradtságtól vagy az ügyek átláthatatlanságától.
Azért van néhány dolog, amit viszont sajnálok, de a körülményekből adódóan nem tudtam elkerülni. Ilyen pl. az, hogy nem maradt elég időm az emberekre, se régiekre, se újakra. Nemet mondtam kedves invitációkra, elhanyagoltam a blogomat, s az időhiány, kimerültség, túlhajtottság miatt elszalasztottam néhány jó lehetőséget is, főleg az újságírás terén. Remélem, nem bántottam ezzel senkit, és valamennyire megértették, hogy nem megbízhatatlanságból és könnyelműségből ered, amit (nem) teszek, csak egyszerűen most nem fér bele több. Hiszek benne, hogy ami fontos, az megvárt és pótolható.
Tulajdonképpen csak egy olyan van, ami nem jó irányba mozdult el 2008-ban. A munkahelyem. Csalódások sora ért bent, de ezt nem szeretném részletezni. És különben is, ez a világ rendje, nem lehet minden tökéletes. De álmodozni azért szabad, ugye?