Nem is írtam, hogy voltunk esküvőn, ami náci karlendítéssel kezdődött. A vőlegény baráti társasága - hogy is fogalmazzak - érdekes. Még csak a levesnél járt a program, amikor már azt hittem, bunyó is lesz, de akkor még nem tudtam, hogy a hangadók a folyamatos (és ezt most nem túlzom el) pálinkázás hatására este 9-re elájulnak majd. Utána kicsit nyugodtabb lett a buli, de az idő visszafelé vánszorgott. Amikor anyukámat megkérdeztem, ugye nem bánja, hogy nekünk nem volt ilyenünk, azt mondta: "mit mondjak, én neveltelek". Volt a hangjában némi keserűség, az tény. Aztán, amikor ugyanezt kérdezte tőlem más, valami nevetés és hörgés közti hangot adtam ki, majd lezártam egy nemmel.
A menyasszonyt szeretem és őszintén szólva aggódom érte. De mindenki úgy házasodik, ahogy szeretne, mi sem kértük ki senki véleményét.