Végre, végre, végre! Felavattam az új bringám, Dris éjszakai "csak megyünk egy kört"-re vitt, hogy megmutassa az élményt. Sokat kerékpároztam régen, de most már tudom, hogy egy nem megfelelő méretű, kényelmetlen masinán tettem, ráadásul mindig nagy bringás barátaimmal, akiknek meg sem kottyant 35 fokban letekerni a Csepel-Szentendre távot, nekem viszont kicsit sok volt elsőre. Így érthető módon nem hagyott akkora élményeket bennem, hogy mindennap ekkora túrákat tegyek. Most viszont szeretnék szép lassan edzésbe jönni, s ez a tegnap éjszakai tekerés meghozta a kedvem hozzá. A kivilágított épületek közt vagy épp a Duna felett (egyik hídon át a Művészetek Palotájához, aztán másik hídon vissza) kedves emberek jöttek szembe szintén kerékpáron, s pont olyan érzés volt, mintha Budapest egy kellemes, nyugodt, modern világváros lenne.